Kalandjaink Rouenben kezdődtek. Alig pár órája érkeztünk meg a városba, de már rögtön belekeveredtünk egy csúnya gyilkossági ügybe. A fogadó előtt heverő haldoklón már nem lehetett segíteni, de azért könnyítsük meg az utolsó perceit, s beszélgessünk el vele. Úgy tűnik nem közönséges gyilkosságról van szó, Kérdezzük ki az ajtó mellett üldögélő léhűtőt. Ő az egyetlen szemtanú, s ráadásul tárgyi bizonyíték is van a birtokába. Vegyük meg tőle a spanyol ezüstöt egy aranyért. Nézzünk be a kocsmába, s vegyük alaposan szemügyre a benn kártyázó rossz arcú fickókat. Kérdezzük ki a fogadóst. Megtudjuk, hogy azon az estén csak az a társaság lépett be a fogadóba, s ráadásul spanyol ezüsttel fizettek. Vonjuk felelősségre a bűnösöket. Az egyik gazfickót sikerült is leteríteni, de az a fránya csillár kibabrált velünk.
Másnap reggel az ágyunkban ébredtünk iszonyú fejfájással. A gyilkosok elszeleltek, mi meg ott maradtunk egy fillér nélkül. Vizsgáljuk alaposan meg a szoba padlózatát. Felfedezzük, hogy az egyik deszka mozog, s az az alatti üregben egy frank lapul. A fogadó előtt Henri jelentkezik szolgának. Gondoljuk át a dolgot, de azért fogadjuk fel. Vetessük fel vele a hullát, ne heverjen az utca közepén, temetetlenül.
Alaposan elrepült az idő, ideje volt szolgálatra jelentkezni a századnál. Keressük meg a városban a muskétások bázisát, s jelentsünk a kapitánynak. Szinte végig sem hallgat minket, láthatólag nagyon keres valamit. Az unszolás hatására kibökte, hogy elveszített egy nagyon fontos levelet, s míg meg nem találja nem tud másra koncentrálni. Mivel égető szükségünk van arra a menetlevélre, ajánljuk fel neki, hogy megkeressük. Kutassuk át alaposan a kapitány asztalán uralkodó káoszt. Addig kell vizsgálnunk a kupacot, míg elő nem kerül alóla egy üresnek látszó papírlap. Azt egyelőre még nem tudjuk felvenni. Az asztalon találunk még egy beszáradt tintatartót is. Úgy látszik a kapitány nem tintával írta azt a bizonyos levelet. Keressük meg újra az üres lapot (most már fel is tudjuk venni), majd tartsuk a gyertya fölé. A jutalmunk nem marad el, megkapjuk a hőn áhított menlevelünket. A kapitány asztalán gyönyörű spanyol dinnyék pompáznak. Csorgassuk a nyálunkat kicsit. A parancsnok szíve meglágyul, s megkínál minket eggyel. A kaszárnya mellett található a városi szabó. Pénzünk ugyan nincs új egyenruhára, de a fogason lógó tűt meg cérnát el tudjuk emelni. Mielőtt útra kelnénk, látogassuk meg a katedrálist. Sajnos tatarozás miatt zárva tart, de egy szerzetes a segítségünkre siet. Kaptunk tőle egy brosúrát a templom renoválásáról. Most már nyugodtan utazhatunk. Uticélunk: St. Quentin
A postakocsi állomáson vegyünk két jegyet, majd induljunk el a nagy útra. Éjszakára meg kell szállnunk egy út széli fogadóban. Vegyünk ki egy szobát, s pihenjük ki magunkat. Másnap reggelre egy kivétellel az összes vendég továbbutazott. Kérdezzük ki a papot a gyilkosról. Sok értelmes dolgot nem tudunk kihúzni belőle, hiszen nagyon siet a székesegyház megnyitójára. Mutassuk meg neki a Rouenben kapott brosúrát. Abból kiderül, hogy bőven van még ideje, nem fog elkésni, akkor sem, ha válaszol néhány kérdésünkre. Megtudjuk tőle, hogy az emberünk valóban megfordult a fogadóban, de ételmérgezést kapott. Az Amiens-i monostorban talált menedéket, ott lábadozik. A szerzetesek idegent nem engednek a kápolnába. Megpróbálkozhatunk az álcsuhás trükkel, de a szakállunk elárul. Ugorjunk be a csizmadiához (a monostor melletti ház), s kérjük el tőle a rossz szandálokat. Javítsuk meg őket a tűvel, majd utazzunk tovább, St. Quentinbe. Látogassuk meg a templomot, s emeljük el az asztalon heverő feszületet, az asztalterítőt és a gyertyatartót. Hallgassuk ki a bíboros mesterkedéseit, majd térjünk vissza az Amiens-i monostorba.
Bújtassuk Henrit a frissen mosott csuhába, adjuk rá a szandált, s akasszuk a nyakába a feszületet. Küldjük be a kápolnába, s kongattassuk meg vele a misére hívó harangot. Az orgyilkos az udvarra nyíló ajtók egyike mögött fekszik. Nem várja azonban meg a felelősségre vonást, az ablakon keresztül elmenekül. Kutassuk át a nyeregtáskáját, majd vegyük ki belőle a bíboros megbízólevelét. A tőrünkkel hasítsuk fel az ágyon heverő párnát, s vegyük ki belőle az ellopott végrendeletet. Utazzunk vissza Rouenbe. A város határában egy álarcos banditába botlottunk. A kardpárbaj során kiderült, hogy valaha vívómesterként kezdte a pályafutását, s így esélyem sem volt a győzelemre. Kénytelen voltam átadni a végrendeletet. Miután távozott, úgy döntöttem, hogy gyakorlom a fáramászást. Első nem arattam túl nagy sikert, de végül harmadszorra sikerült feljutnom. Az eredmény megérte a fáradozásomat, egy szarkafészekben remek aranyórát találtam. Egyelőre nem tehettem mást, visszatértem a muskétásokhoz. A tizedes elkottyantotta, hogy a hatodik ezred milyen csúfosan leszerepelt. Míg aludtak, egy feketébe öltözött csuklyás alak ellopta az értékeiket. Úgy tűnt sikerült a nyomára bukkanni a rablónak. Már csak azt kellett megtudnom, hol állomásozik a hatodik ezred. A kapitányt jó kedvében találtam, viszont addig nem volt hajlandó átírni a menetlevelemet, míg meg nem szerzem a lövészbizonyítványomat. A kiképzést vezető őrmester kezembe nyomott egy puskát, s elmondta a szabályokat. Amennyiben eltalálom valamelyik bóvli katedrális makettet, úgy megkapom a bizonyítványt. A padló alatt talált frankból vegyük meg a makettet a katedrálissal szemben található boltból. Menjünk vissza a kocsmához, majd a tőrrel vágjuk el a zsákot tartó kötelet. A zsák lezuhant, s felrepített minket Juliette szobájába. Áradozzunk a hölgy szépségéről, de közben óvatosan emeljük el a zsebkendőjét. Kérjünk tőle egy randevút. A hölgy viszont három feltételt szabott. Hoznunk kell neki egy csokor orchideát, írnunk kell egy szerelmes költeményt, melyben hallhatatlanná tesszük a nevét, végül de nem utolsósorban véghez kell vinnünk valamilyen férfias hőstettet. Távozzunk az ablakon keresztül, majd menjünk át a főtérre. Vegyük fel a kalapácsot, majd a létrát szétszedve, vegyük fel a rudat. Törjük össze a kalapáccsal a makettet, majd vigyük el a bizonyítékot a lőkiképzést vezető őrmesternek. Mutassuk meg a bizonyítványt a kapitánynak, majd utazzunk el La Mans-be.
Az istállóban vegyük fel a polcról a menetrendet, majd emeljünk el egy vödröt. Ugorjunk be a templomba, majd bújjunk el a gyóntatófülkében. Hallgassuk meg a szerencsejátékost, most már tudjuk, hogy működik egy titkos játékbarlang a virágbolt alatt. Kérdezzük ki a kocsmában tanyázó kártyást, aki hosszas unszolásra hajlandó elárulni a jelszót. Vegyünk ki néhány szálat a virágbolt előtti kollekcióból, majd mondjuk el a jelszót a virágáruslánynak. A bűnbarlangban már nagyban megy a játék. Az egyik kártyás feltűnően sokat nyer, úgy látszik valami trükk van a dologban. Beszélgessünk el velük. Megtudjuk, hogy a virágüzlet nemcsak kártyabarlang, hanem egyben bordélyház is. Nevezzünk be egy menetre, majd menjünk fel szobára. Amint belépünk a szobába azonnal megpillantjuk a függöny mögötti csizmákat. Ugrassuk ki a nyulat a bokorból. Kiderül, hogy régi barátunk, a haramia rejtőzködött ott. Mindenét elvesztette, beleértve a mi végrendeletünket is. Cseréljünk vele ruhát, s álljunk ki az országútra. A kártyás éppen akkor tartott hazafelé. Sajnos a rablási kísérlet nem járt eredménnyel, valaki már megelőzött minket. Hamarosan megérkeznek az igazi banditák, akiknek egy cseppet sincs ínyükre, hogy valaki éppen az ő területükön fosztogat. Hamarosan a cigánytábor kellős közepén találjuk magunkat gúzsba kötve. Győzzük meg a banditákat, hogy be akarunk állni közéjük. Meglepően könnyen beveszik a mesét, már csak a cigány jósnőt kell meggyőznünk. Adjuk át neki az órát és a menetrendet. Most már nem kell annyit ácsorogniuk az út mentén a postakocsira várva. Hálából visszakapjuk a végrendeletünket.
Látogassuk meg ismét St. Quentin városát. A fogadó előtt álló katonák nem hajlandók senkit sem beengedni. Próbáljunk meg beszélni velük, de az ilyen alakokra sajnos nem lehet észérvekkel hatni. Dobjuk a folyóba a kapitánytól kapott dinnyét. Ez eltereli a katonák figyelmét, s így már be tudunk menni a fogadóba. Rendeljünk az iszákos tisztnek egy üveg pálinkát, majd a szívességért cserébe kérjük meg, hogy parancsolja meg a katonák a törzsvendégek beengedését. A hír hallatán a kocsmáros annyira megörül, hogy megajándékoz minket egy üveg óborral. Beszélgessünk el a költővel, majd mutassuk meg kedvesünk keszkenőjét. A zsebkendő láttán a poéta ihletet kap, s csodálatos verset kanyarít. Az összetört létra rúdját felhasználva ugorjunk fel Julietthez, majd mutassuk meg neki a verset. A remekmű osztatlan sikert aratott nála. Már csak egy csokor orchidea hiányzik a boldogsághoz. A virágüzlet elő elemelt csokor nem jött be nála, valamit tennünk kell vele. Mivel a verssel szereztünk egy jó pontot a lánynál, ezért megengedi, hogy elvigyük a parfümjét. A főtéren már javában áll a bál, egy szerencsétlen öregasszony kalodába zártak. Az Amiens-i szerzetesrend udvaráról elemelt szappannal kenjük meg a kaloda zárját, majd adjuk oda a banyának a kölnisüveget. Cserébe megkapunk egy üveg varázsitalt. Vegyük fel a földről a banánt, majd induljunk el Párizsba. Az uticélunk a Louvre, ahol a kancellárral kell találkoznunk. Az utcagyerek hajlandó odavezetni minket, de csak akkor, ha már megtömte a bendőjét. Az óbort cseréljük el egy üveg hagyományos itókára, majd azt adjuk oda a kosárfonónak. Vegyük fel a széket, majd adjuk át a fájós lábú péknek. A hálából kapott kenyeret cseréljük be a sajtra, majd azt adjuk oda a sültpatkány árusnak. Az ínycsiklandozó ebéd után desszertnek adjuk át a banánt, majd kövessük a fiút a kancellárhoz. Oda bejutni azonban meglehetősen nehézkes. Juliette ikertestvérének azonban sikerült, már csak a meghívóját kell elkérnünk az ajtónállótól. Legyünk nagyon gonoszak, vigyük el a terhelő bizonyítékot a szigorú atyának. A feldühödött apa azonnal elutazott Párizsba megzabolázni csintalan lányát (s egyedül hagyva a másikat).
Az Amiens-i istállóban mártsuk meg a virágokat a lila festékbe, s vegyük fel a polcról a kenőcsös tégelyt. A festékillat ellenére a lány beveszi a virágtrükköt, s hajlandó eljönni velünk a kancellárhoz. A hasonlóság megtéveszti az őröket, s hamarosan a kancellár színe elé kerültünk. Már majdnem sikerült a tervünk, amikor a bíboros elragadta a végrendeletet és a barátnőnket. Keressük meg a Notre Dame-t, majd vegyük fel az épület tövéből az egyik transzparenst. Vegyük el Henritől a rudat, majd rakjuk rá a táblát, a kettő együtt tökéletes evezőt alkotott. Térjünk vissza a roueni kaszárnyába. A bajtársak időközben megkapták a parancsot, az angolok által megszállt Le Havre-ba kellett utazniuk. Kövessük őket a háborúba. A csata meglehetősen rosszul állt, az angolok nagyon beásták magukat. A kapitány parancsára be kell lopódznunk az ellenséges állások mögé, s meg kell szereznünk a haditervüket. Egy eltévedt ágyúgolyó azonban megrongálta az egyetlen csónakot. Szereznünk kell valami tömítőanyagot, mely segít betömni a csónak oldalán tátongó lyukat. A kardunkkal vágjuk le a csónakot rögzítő kötelet, majd tegyük el a tekercset.
Látogassuk meg ismét a roueni fogadót. A katedrálisból elcsent oltárterítőt mártsuk bele a levesbe. Mielőtt visszatérnénk a háborúba, ugorjunk be a felújított székesegyházba. A bíboros és a pribékjei éppen az egyik francia király csontjait próbálják eltulajdonítani. Gyújtsunk fáklyát, s a kötelet szereljük fel a fáklyatartóra. Cseréljük ki a két fedelet, majd a bíboros távozása után vegyük fel a földön heverő vaslemezt. Az egyik istállóban kérjük el a felesleges vödröt, majd nézzünk be a fegyverkovácshoz. Szegény nagyon megfázott, s nem képes kigyógyulni a nyavalyájából. Merítsük meg a vödröt a forró vízben, majd öntsük a vödörbe a kenőcsöstégely tartalmát. Adjuk át a mesternek, aki hálából nekünk adja az egyik reszelőjét. Térjünk vissza a háborúba. Tömítsük el a lyukat a leveses terítővel, majd evezzünk át a túlpartra. Szedjük ki a gyertyát a tartójából, majd tűzzük a tőrünkre. Ezzel a célszerszámmal vegyünk mintát a zár belsejéről, majd a reszelővel készítsük el a zárat nyitó kulcsot. A fogadóban az angolok nem látják szívesen az angol kémeket, de amint az időjárás felől érdeklődünk, egyből megenyhülnek. (ez a legalsó kérdés, az oldalsó nyíllal tudjuk léptetni a válaszokat). A jelszót megadva a bárpincérnőtől megkapjuk a haditervet. Ne siessünk vissza, az egyik angol katona átadja az angol fegyverkovácsok titkát. Vigyük vissza a haditervet a kapitánynak, majd folytassuk a küldetésünket. A St. Quentin-i kovács a formuláért cserébe hajlandó átadni a szenesvödröt, amit a kemencén meg is izzíthatunk. A parancsnoktól kapott kulccsal nyissuk ki a kaszárnyát, s főnöki irodából emeljük el a zászlót. Nézzünk szét kedvesünk szobájában is, a ládából csenjük el az egyik harisnyáját. Vegyük meg az egyik kovácsműhelyben a falon lógó fogót. Menjünk el a roueni főtérre, s keressük meg bal oldalon a városból kivezető utat. A fogóval vegyük fel a rács mögött heverő kulcsot, majd nyissuk ki az ajtót. A feltaláló éppen a legújabb találmányán, a gőzhajón dolgozik. Négy alkatrész azonban még hiányzik. Az árbocot nyugodtan kiegészíthetjük a zászlóval. A csövet a kriptából elemelt vaslemezzel kell megfoltoznunk. A propellert és a fogaskereket a harisnyával köthetjük össze. Már csak az izzó szenet kell betöltenünk a kazánba, s a csap elfordításával elindíthatjuk a hajót. A hajó elindul, de kis idő múlva nekünk kell eldönteni melyik irányba haladjunk. Az út során ötször kell beleavatkoznunk az útirányba. A következő sorrendben kell meghúzni a kapcsolókat: nagy, olajos, olajos, vörös, nagy. A kikötést még finomítani kell, a lényeg az, hogy partot értünk. Hazudjuk azt az őrnek, hogy a nevünk szerepel a meghívottak listáján, s a hitelesség kedvéért szóljunk Henrinek, hogy mutassa is meg. Amint bejutottunk, adjuk oda Juliettnek a boszorkánytól kapott varázsitalt. Szerencsére ártalmatlan hashajtó volt az üvegben. Vizsgáljuk meg alaposan a mellszobrokat, s rántsuk meg mindkettő orrát. A feltáruló rejtekajtón ereszkedjünk le a mélybe. Etessük meg a krokodilokat a veremben, majd a kardunkkal emeljük át a láncot a túloldalról. Dobjuk a láncot a legközelebbi csapdába, majd menjünk át a rögtönzött hídon. A könyvtárszobában kérjünk engedélyt a fogvatartónktól, hogy elolvassuk a könyveket. Tanuljuk ki a hipnotizálás tudományát, majd kérjük el az őr óráját. Vizsgáljuk meg alaposan a polcon sorakozó üvegeket, majd a földön heverő krétával írjuk át a varázskönyvet. Ezután már csak hátra kell dőlnünk, s végig kell néznünk a befejező képsorokat.
