Páncélzat felcsatolva, Jetpack begyújtva, fegyverek kibiztosítva. Azt hiszem minden készen van ahhoz, hogy bolygóközi csapást mérjünk az ellenségre. De kinek az oldalán állunk? Imperial vagy Tribal? Multiplayerben mindenki eldöntheti, kivel szimpatizál, egyjátékos módban pedig egy 20 évet felölelő történetet csatázhatunk végig. Eddig hibátlan.
Már hat év is eltelt, mióta először megpillantottuk a fényesen csillogó páncélzatot, és a Jetpackek turbináinak fényes gázcsóváit. A Starsiege: Tribes kimondottan online játékra lett tervezve, ami ’98-ban még elég bátor próbálkozásnak számított, és hatalmas kockázatot vállalt mind a kiadó, mind a fejlesztő az elkészítésével. A boltok polcaira huppanva igazi Hamupipőke-történet kerekedett a kockázatos üzletből. A játék kritikai- és közönségsikernek bizonyult, így rövid időn belül rengeteg ember szidta a pinget a végletekig zsúfolt Tribes szervereken. A pezsgőbontást és a szárnyaló eladásokat munka követte ismét: a szorgalmas fejlesztők nem lazsálnak, hanem a sikeres dolgoknak azonnal elkezdenek folytatásokat gyártani. A Dynamix is így tett, és két év megfeszített tempójú munka után, a Tribes 2-vel rukkolt elő (képzeljetek ide egy mérsékelt hosszúságú, kínos csendet, hatásszünet gyanánt). Sajnos a 2001-es év elején kijött játék nem volt teljesen bugmentes, és akkor még kegyetlenül finom voltam. Tele volt hibával, látszott, hogy enyhén sietősre vették a tempót. A rögös indulást szerencsére hatalmas patch-ek követték, és bizonyos idő után sikerült élvezetes formába önteni a Tribes 2-t, de letörölhetetlen folt esett a Jetpack-harcosok páncélján. Úgy látszik Hamupipőke nem nézte jó szemmel az üvegcipellőjének elvesztését, ezért most biztosra ment: A Tribes: Vengeance becenevű cipőcskét jó vastagon bekente belülről pillanatragasztóval, hogy még csak véletlenül se essen le lábacskájáról. Aki nem érti a kissé ködös hasonlatomat: A Tribes: Vengeance-be beleadtak apait-anyait, így a kudarcot kiszűrték, mint lehetőséget.
A multiplayer élvezetekben nem volt hiány sosem, azonban az egyjátékos módot nem nagyon favorizálta ez a széria. Többnyire annyiból állt a single player opció, hogy botok ellen gyakorolhattunk. Ez nem tűnt túl szerencsés megoldásnak, így a Vengeance-be olyan egyedül játszható hadjáratot építettek be, ami önmagában is megállná a helyét, szinte bármely játék ellen. Nagyszerű, a Tribes univerzumba maximálisan illeszkedő, 20 évet felölelő történetet kreáltak az írók, tele nagyszerű párbeszédekkel, és egy mérsékelten kiszámítható csavarral befejezésben. Persze egy jó sztori még önmagában véve kevés, ezért az Irrational Games-szes srácok meglepően jó játékmenettel fűszerezték meg a Vengeance-t. A szokásos First Person Shooter lövölde mellé sikerült becsempészniük a multiplayer mód legjobb elemeit. Erre rendkívül jó példa, mikor a játék elején egy hatalmas arénában mérhetjük össze erőnket különféle játékokban Imperialként, a Tribal harcosok ellen. Eszméletlenül hangulatos, kommentátor értékel, a csapattagok szólnak hozzánk, mindenkinek megvan a maga feladata. Csodálatos, és ez még nem is a valódi multiplayer, csupán csak egy kis ízelítő ahhoz képest.
Multimóka
A single player kampányra külön nem térnék ki, mivel olyannyira jól van felépítve, hogy egykettőre tisztába kerülünk a rendszerrel, az alább leírt tippek és trükkök pedig ugyanúgy alkalmazhatók az egyjátékos csatározások során, mint online. A játékok sava-borsa, az egész széria kvintesszenciája, ergo nincs nélküle Tribes sorozat (nem, nem én vagyok az Építész a Mátrixból). Elengedhetetlen, hogy felkészülten vágjunk neki az online harcnak, amennyiben nem akarunk már az első játszma során túlságosan a csapatunk kárára lenni. Először tekintsük át a játékmódokat, utána pedig néhány a túléléshez szükséges stratégiát.
Kezdetnek itt van mindjárt a „Ball” fedőnevű módusz, amihez hasonlót már láthattunk az Unreal Tournamentekben. A felállás alapjában véve nagyon egyszerű: a csapatunknak az a feladata, hogy a pályán található egy darab labdát megszerezze, és az ellenfél „kapujába” juttassa. Ha megölnek minket, elejtjük a bogyót, úgyhogy nem árt megosztani a figyelmünket a saját testi épségünk védelme, és a gólszerzés között. Ugyanakkor a csapat érdekeit is a sajátunk elé kell pottyantanunk a prioritási listánkon. Hiába van nálunk a laszti egy percig, ha megölnek minket, és elveszik a nehezen megszerzett gömböt. Ezt kiküszöbölhettük volna például azzal, ha átpasszoljuk egy olyan csapattársunknak, akinek több élete van nálunk. Nem olyan könnyű ám adogatni és dobálni ezt a kis cuccot, mert mindent el lehet róla mondani, csak azt nem, hogy egyenesen száll. Ezért van szükség arra, hogy relatíve közel legyünk csapattársunkhoz passzolás közben, így biztos sikerül átadni a labdát. Természetesen az előbb említett, célzással kapcsolatos intelem gólszerzésre is ugyanúgy igaz.
Hiába az aranyos név, a „Rabbit” korántsem plüssnyuszi simogatás, sőt, tulajdonképp az egyik legdurvább multiplayer játékmód mind közül. Feltűnik a pályán valahol egy zászló. A feladatunk ezt megszerezni, és minél tovább magunknál tartani. Ez elég lazának tűnhet, ám azt hozzá kell tenni, hogy a szerveren mindenkinek ugyanez a célja. Nem túl barátságos belegondolni mikor a zászlóval rohangálunk, és ránk ront 31 dühös játékos azzal a céllal, hogy darabokra szedjen minket. Minél tovább tartjuk magunknál a lobogót, annál több pontot szerzünk. A kör végén a legtöbb pontot szerzett versenyző győz.
Rengeteg akciójáték Multiplayer részének eleme a jó öreg „Capture the flag”, így a Tribes sorozatból sem hiányozhat. Semmi bonyolultság, komplexitás, csak két csapat, két zászlóval. A játékmód neve is mutatja a célt: lopd el a zászlót! Rém egyszerű: átküzdöd magad a csatamezőn, belopózol az ellenség bázisára, ellopod a lobogójukat, visszaosonsz a saját főhadiszállásodra, és megérinted úgy a csapatzászlódat, hogy az ellenségé még a kezedben van. Talán nem is olyan egyszerű, de pontosan ezért olyan nagyszerű. Mint a „Ball”-nál, itt is nagyon fontos a csapatmunka. Nem muszáj kirepülni és megölni az utadba kerülő ellenséget. Inkább törekedni kell az összehangolt hadműveletekre, mindenkinek legyen meg a maga szerepe. Egy összeszokott csapat (akár már két óra játék után is összekovácsolódhat a team) igen ütőképes. Egy dolog nagyon fontos: valakinek mindig őriznie kell a saját zászlónkat. Egy nehézfegyverzetű egyén tökéletesen betöltheti ezt a pozíciót.
A következő játékmód „Arena” néven fut. Roppant érdekes szabályai vannak, talán sokan ismerősnek fogják tartani más játékokból. Ez egyfajta Team Deatchmatch, ami addig tart, amíg a csapatunkból az utolsó ember meg nem hal. Nincs Respawn, hanem a Counter Strike-hoz hasonlóan minden kör elején az egész csapat nekiveselkedik az ellenség legyűrésének. Nem győzőm hangsúlyozni, hogy itt is a csapatjáték a legfontosabb, aki csak frageket szeretne gyűjteni, az próbáljon ki más játékot. Ha meghalunk, akkor a következő kör elejéig halottak leszünk, úgyhogy nem árt vigyázni magunkra, holtan nem sokat tehetünk a győzelemért. A csapat utolsó tagjának haláláig semmi sincs veszve.
A végére hagytam a legérdekesebb móduszt, ami a „Fuel” nevet viseli. Részben hasonlít a „Capture the flag”-re, mivel szintén két csapat van bázisokkal, szintén lopkodni kell, ám egy hatalmas adag fűszerkeverékkel megbolondították a játékmenetet. Most nem a zászlók lopkodásán van a hangsúly, hanem üzemanyag megkeresésén és hazaszállításán. A pályán elszórva lesznek lelőhelyek, ahol kapunk egy benzineskannát (képletesen), majd kis időzés után teli tankkal (15 egységnyi ennek a kannának a kapacitása) indulhatunk is vissza a bázisra. Az a csapat győz, akinek előbb megtelik a saját bázisán található üzemanyagtartály. Ebben a módban kifejezetten versenyképesek vagyunk még 15 egységnyi naftával is a hátunkon. Ugyanúgy lőhetünk, manőverezhetünk, mint normál állapotban. Természetesen még néhány csavart alkalmaztak: ha megölünk egy ellenséges katonát, az ő tartályuk üzemanyagszintje egy egységnyivel csökkenni fog. Amennyiben egy naftát szállító ellenséget lövünk ki, úgy elrabolhatjuk a tetemétől a kannát, és repkedhetünk is vissza a saját bázisunkra. A merész játékosokat is jutalmazzák: lehetőségünk van az ellenfeleink főhadiszállásáról is csórni egy kis benzint. Ez amellett, hogy nagyon stílusos, elképesztően hasznos is, mivel annyival növeljük saját üzemanyagszintünket hazatértünkkor, amennyivel csökkentettük az ellenfeleinkét.
A fent felsorolt játékfajták mindegyikéhez szükséges a gyorsaság, ám azokhoz, melyek nem kifejezetten a gyilkolásról szólnak, kell egy kis pluszt alkalmaznunk. A profi játékosoknak ugyanis muszáj elsajátítani egy milliónál is többszöri gyakorlást igénylő manővert. Ez az úgynevezett „Skiing”, vagyis síelés. Technikailag a siklás szó sokkal jobban illik rá, mivel a legritkább esetben fogjuk havon használni. A páncélzatunkhoz jár ez a formatervezett bakancs, aminek kívánságunk szerint megszüntethetjük a tapadását, így csúszkálva ide-oda. Gyakorlatban sokkal hasznosabb és értelmesebb mint így leírva, bízzatok bennem. Az egész formagyakorlat arról szól, miként tudjuk kihasználni a terep sajátosságait. Mivel a Vengeance-ben már korszerű fizikai motort használnak, ezért a görkorcsolyázás szabályai tökéletesen ráhúzhatók a Skiingre. Lejtőn lefelé haladva a sebességünk nő, felfelé csusszanva viszont drasztikusan csökken. Mint mindennek, ennek is megvan a maga apró kis trükkrendszere. A csúszásunk kezdősebessége attól függ, milyen gyorsasággal érkezünk a földre a csúszkatalpakat kiengedve. Ez kapásból kizárja a gyors haladást, ha csak egy egyszerű nekifutásból szeretnénk használni a Ski funkciót. Akkor hogy vágjunk bele? A legjobb megoldás, ha olyan magasságról érkezünk egy lejtős felületre, amilyen magasra csak fel tudunk emelkedni a Jetpackünk segítségével! Zuhanunk, zuhanunk, aktiváljuk a csúszótalpakat, és a függőleges mozgási energiánk máris átalakul vízszintes mozgási energiává. A gondosan összeszedett hatalmas sebességünk mindaddig megmarad, míg emelkedő, vagy egyéb akadály nem kerül az utunkba. Ezeket egy ici-pici Jetpackezéssel ki lehet kerülni, majd visszahuppanva a felszínre, folytathatjuk csusszanásunkat. El tudjátok képzelni, milyen jól jön ez a funkció a labdát vagy a zászlót szorongatva, online játék során?! És meg kell említsem a single playerben nyújtotta előnyöket is, mivel az AI nem nagyon szereti, ha alig tudja követni a mozgásunkat. A Skiing hasznos dolog: nem csak eszméletlen gyorsasággal tudjuk átszelni majd a pályát, hanem a segítségével olyan magasságokat is elérhetünk, amit sima Jetpackezéssel nem nagyon tudnánk. Megint csak a fizika korlátait szem előtt tartva manőverezhetünk. Például egy 45 fokos emelkedőről elrugaszkodva, a Jetpacket beizzítva nem fogunk Harrierként nyílegyenesen felszállni, hanem ívesen repülünk majd előre,fel. Viszont vannak ám egészen Tony Hawk-játék szerű fél- és negyedcsövek is a Tribes: Vengeance-ben, amik tekintélyes mértékű függőleges repülést garantálnak. Ha ilyennel találkozunk, akkor vegyük figyelembe, hogy semmi sem véletlen. Azért vannak odatéve, mert valószínűleg magasra kell röppenni. Gyakorolni kell, nincs mese. Akármelyik szerverre is lépünk be, az elején még csak kapkodni fogjunk a fejünket az ellenségek után.
Egy idő után hozzászokunk a mozgások követéséhez, sőt, elég játék után már gyors helyváltoztatásokkor is tudni fogjuk, merre lesz az ellenség, és hova kell lőni, hogy eltaláljuk. Ez persze fordítva is igaz, lehetünk a puska másik végén is. Van egy másik kis aranyos barátunk, a Csörlő. Azon kívül, hogy magunkhoz húzhatunk vele tárgyakat, alkalmas még kiszámíthatatlan helyváltoztatások lebonyolítására is. Ezt úgy kell elképzelni, mint a Pókember fonalát. Kilövi valamire, és a pókfonál mentén odahúzza magát. Ez rendkívül hatékony társnak bizonyul majd, ám maximális figyelmet igényel. Az rendben van, hogy összezavarjuk az ellenfelet, de a sebes mozgások közepette még magunkat is elveszthetjük. Noha negyedóra is elég az alapszintű használatához, több óra is kevés a profizmus eléréséhez. Vigyázni kell, nehogy érintkezzen a kifeszített kábel akármilyen felülettel, különben megszakad. Fedett pályákon akár Pókemberszerű sorozatos lengéseket is produkálhatunk, ezzel is megnehezítve az eltalálásunkat. A legszebb az egészben, hogy akármilyen helyváltoztató lengést viszünk is véghez, a sebességünk megmarad, így akármikor lehuppanhatunk a talajra csúszkálni, vagy Jetpackkel tovább is repülhetünk. Annyit elárulok, hogy nekem csak és kizárólag a szerencsémen múlt olyan embert eltalálni, aki a csörlője segítségével menekült előlem. Majdnem kihagytam az egyik legjobb funkcióját ennek a szerkezetnek! Rákapaszkodhatunk a segítségével akármilyen járműre! A Rover hátulját megcélozva, a Ski gombot nyomva tartva simán vontathat minket a négykerekű, mi pedig csak vízisíelünk a szárazöldön mögötte. Mikor azonban az Assault Ship nevű repcsiről lelógva osztjuk az áldást, mindenki tátott szájjal bámul majd, mivel látványnak és stíluselemnek sem utolsó a dolog.
Mi van a garázsban?
A Tribes: Vengeance négy darab járművel büszkélkedhet, két földet, és két levegőt birtokukba vevő alkalmatosság kapott helyet. Mind single, mind multiplayer játék során találkozhatunk velük, és mindkét módban igen hasznosnak bizonyulnak. Annyit kell tudni róluk általánosságban, hogy sérülések esetén javíthatók Repair Packekkel, vagy Repair Stationökkel. Ez az egyjátékos küldetések során jóval gyorsabban történik majd, mint az online háborúskodás közben.
Rover: A Rover a legalapvetőbb földi jármű, néhány igen kellemes feature-rel megfűszerezve. Páncélzata nem túl erős, azonban biztos vagyok benne, hogy single playerben jókat száguldozunk majd vele, multiplayerben pedig szerves része lesz a stratégiánknak. Többjátékos játszma esetén mozgó Spawn Pointként fog viselkedni ez a jármű, aminek nem szükséges ecsetelnem az előnyeit. Elég ha annyit mondok, hogy jó helyre eldugva komoly meglepetéseket okozhatunk az ellennek. De ez még nem minden, mert a csomagtartóban lévő dolgokkal feltölthetjük lőszerkészletünket, gyógyíthatjuk magunkat, páncélt cserélhetünk, más szóval kisebbfajta mobilbázisként funkcionál a Rover. Fegyverzete egy légvédelmi ágyúból áll, amit mozgás közben lehetetlen akkurátusan használni. A Jetpack gomb nyomvatartásával turbózhatunk, így sebesen furikázhatunk a talajon.
Fighter Pod: Haszontalan. Ez az egy szó jut eszembe, ha erre a járműre gondolok. Szinte nincs is páncélzata (mesterlövészpuskával kilőhetnek a pilótaülésből komoly nehézségek nélkül), a fegyverzete által okozott sebzés is a zéróhoz húz, továbbá gyorsabbak lehetünk a Skiing funkcióval, mint a Fighter Podot használva. Annyi pozitívuma mégis van a szerkezetnek, hogy nagyon jól irányítható, és nagyjából ennyi. Használata ellenjavallott.
Jump Tank: Ez a szárazföldi minierőd sokkal erősebb, mint a Rover, habár sem készletfeltöltésre, sem mobil spawn-pointként nem használható. Elsődleges fegyvere egy mortar szerű ágyú, ami ellenséges épületek ellen igen hatékonynak bizonyul, emberek ellen már kevésbé. De semmi baj, mert másodlagos fegyvere egy jó kis gépágyú, ami gyalogosok ellen vethető be óriási sikerrel. A páncélzata igen erős, sokkal többet bír mint a Rover. Mint a neve is mutatja, érdekes dologra képes ez a tankocska. A Jetpack gomb megnyomásakor ugyanis szökken egyet a levegőbe. Ha ezt mozgás közben tesszük, akkor a lendület és a jó kis fizika miatt előreugrik a drágaság. Kisebb akadályok leküzdésére szuper!
Assault Ship: Elképesztően jó támadórepülő, tiszteletet parancsoló felépítéssel, korrekt mértékű tűzerővel. A pilóta képes bombákat szórni, ezzel is segítve a földi csapatok előrehaladását. Mindkét oldalán egy-egy üteg található, amit külön személyzet irányíthat. Habár a páncélzata tekintélyes, elég nagy célpont, könnyen eltalálható, és az ütegeket kezelő katonákat igen könnyű mesterlövészpuskával kilőni. Mindazonáltal nagyon hasznos ellenséges bázisok bevételekor.
Védekezzetek megfelelően
Ki kell választanunk mindig, hogy milyen páncélzatban fogunk harcba szállni az ellenségekkel. Mindegyiknek megvannak az előnyei és hátrányai egyaránt, mindenki meg fogja találni a saját játékstílusához a legmegfelelőbbet.
Light: Mindegyik páncélválasztásunk a kompromisszumkötésről szól. Ebben a vértben kegyetlenül gyorsan tudunk mozogni, ám nem nyújt túl sok védelmet, valamint kevesebb lőszert is tudunk magunkkal cipelni. Egyjátékos módban csak akkor használjuk, ha nincs más, multiplayerben viszont elképesztően nagy szolgálatot tehet CTF, Ball, és Fuel menetek során. Ehhez a kategóriához a mesterlövészpuska jár spéci fegyverként.
Medium: Az arany középút. Single playerben a legjobb barátunk ez lesz. Optimális sebesség és védelem. Kell ennél többet mondani? Ja, az ehhez a páncélhoz járó speciális fegyver a Buckler.
Heavy: Bizony ez nyújtja a legjobb védelmet számunkra, cserébe viszont egy álmos csiga is otthagy minket a csatamezőn, ha ez van rajtunk. Több lőszert vihetünk magunkkal a csatába, és elképesztően sok életerő kísér majd minket. Ehhez a vérthez a Mortar nevű fegyver jár ajándékba.
Kulcs a fegyverraktárhoz
Blaster: Amit a Tribes: Vengeance-ben Blasternek hívunk, azt minden másik játékban shotgunnak nevezik. Széles sugárban lő ki kis lézersöréteket, amik belső helyszíneken igen hasznosak, lévén visszapattannak egyszer a falról az apró „lövedékek”. Természetesen kint a szabadban nem vesszük majd túl nagy hasznát. Ezért a hibájáért cserébe végtelen lőszerrel kapjuk kézhez.
Spinfusor: Pörgő, robbanó diszkoszokat lő ki ez a halálos fegyver. Minden máshol rocket launchernek hívják, de a Tribes természetesen külön nevet adott neki. Sokoldalú kis pusztítóeszköz a Spinfusor, rengeteg módon lehet használni. Előnyös, hogy találatkor az ellenséget arrébb sodorja a robbanás szele, így kitéve nekünk még egy találatra. Ajánlatos nem magát a karaktert célba venni, hanem inkább a földet célozni (légi csaták során meg se kíséreljük bevetni). Jetpackezés előtt Rocket Jumphoz is használhatjuk. A kedvencem!
Chaingun: Fél kiló ólom per perc, remek dizájn, nagy szórás. Minél tovább tartjuk nyomva a ravaszt, annál jobban kezd el szórni, míg a végén minden tizedik lövedék találja majd el az ellent. Alapjáraton sem túl hatékony, de túlmelegedve meg aztán végképp nem. A szokásos tanács ilyenkor, hogy rövid sorozatokban kell tüzelni, és máris egy könnyen használható, király fegyvert tarthatunk a kezünkben.
Grenade Launcher: Ejnye, most mihez kezdjek veled? Gránátokat lő ki, amik lezuhannak a földre, és ott is robbannak fel. A legtöbb csatának eleme a légiharc, és ott egy ilyen fegyver egyszerűen életképtelen. Kizárólag beltérben, szűk folyosókon, csordába verődött ellenségek ellen használható (állítólag van olyan, hogy ez a három feltétel egyszerre összejön…).
Burner: Látványosabb, mint hatásos. A lövedék becsapódáskor igen nagy sugárban felégeti maga körül a terepet. Ám a tűz csak lassan okozza a sebzést, addig el lehet hatszor menekülni, míg komolyabb sérülést képes okozni a Burner. Az a baj, hogy ahol ezt használnánk, oda a Spinfusor való a maximális hatékonyság érdekében.
Buckler: Izé… Szóval nem is tudom mit mondjak. Pajzsként használható elsősorban, de túl sok segítséget nem nyújt. Sosem fogom megszerezni a labdát a segítségével, és még csak egy frag bezsebelésére sem alkalmas.
Mortar: A Heavy Armorral rendelkezők kiváltsága ez a pusztító erejű fegyver. A páncélban lassúak vagyunk, de ezzel a drágasággal iszonyatos sebzéseket osztogathatunk cserében. Az ellenséges bázisok meggyengítésére lett kitalálva, azonban a nagy hatótávolság miatt égből jövő támadásokat is könnyen lehet vele hárítani, csakúgy mint a ránk támadó tankokat. Kiváló figyelemelterelésre is: lefoglalhatjuk az ellenséget, míg a mi csapatunk például ellopja a zászlójukat. Isteni!
Rocket Pod: A rakétákhoz a nevén kívül semmi köze, ezt szögezzük le jó előre. Hat darab kisebb lövedéket lő ki nagyon gyorsan egymás után, szinte egyszerre. Ahogy ezek elhagyták a fegyver csövét, az egerünk mozgatásával képesek leszünk irányítani őket minimális mértékben. Jól hangzik, bár nagyon nehéz használni. single playerben jó dolog, ám online csak a nehézpáncélzatú ellenfelek és járművek ellen működik, minden más túl gyors a hat lövedékhez képest.
Sniper Rifle: Minden multiplayer játékos rémálma. Célba vesznek, és meghalunk. Ez az egyetlen fegyver, ami a lőszer mellett fogyaszt rendesen a Jetpackünk energiájából is. Amennyiben elfogy az energy, úgy a lövések ereje is drasztikusan csökkenni fog. Hatalmas távolságokból lőhetünk ki vele szinte akárkit. Minden jól működő csapatban kell lennie legalább egy mesterlövésznek, hogy simán menjen minden.
Remélem segítségetekre voltam mind az online, mind az egyjátékos módok megértésében és elsajátításában. Jó játékot mindenkinek, és ne hagyjátok otthon a Jetpacket!
Oldschool
Említettem még a cikk elején a Tribes játékok történeti áttekintése során a legelső, 1998-ban megjelent részt, ami elindította hódítóútján ezt a sikeres franchise-t. Bizonyára akadnak olyanok, akik még nem próbálták ki, mert akkoriban még nem jutottak internetközelbe, vagy egyszerűen csak elkerülte a figyelmüket. Nos, nekik van egy jó hírem: a Sierra, a Vengeance megjelenésének apropójából ingyenesen elérhetővé tette a Starsiege: Tribes-t! Az ftp://ftp.sierra.com/pub/sierra/tribes/other/tribes_fullgame.exe címről mindenki leszedheti a teljes játékot, továbbá a hivatalos honlapon az összes patch is elérhető. Mindössze egy 135 megás letöltés, ennyit bőven megér!
Vegyük komolyan
Valószínű hogy sokan lesznek, akik komolyan is foglalkozni szeretnének a Tribes: Vengeance nagyon jól sikerült multiplayer részével. Nekik nem árt képben lenni az aktuális történésekkel, a Scene alakulásával, valamint muszáj a többi rajongóval kapcsolatot teremteni. Minderre a legjobb hely az interneten egy Tribes rajongói oldal, ahol klánmeccsek eredményei, patch-ek, és egy igen hangulatos fórum várja a látogatókat. Amíg nem készül el a magyar játékosokat tömörítő oldal, addig tartsuk szemmel a folyamatosan frissülő, www.tribalwar.com című oldalt.
-Tudtad –e, hogy a második rész mérsékelt sikere után elkezdtek fejleszteni egy gyökeresen másfajta Tribes játékot, ám a fejlesztést leállították?
-Tudtad –e, hogy az első két részért felelős Dynamix-nek a Tribes 2 volt az utolsó játéka?
-Tudtad –e, hogy az Irrational Games-nek köszönhetjük többek közt a System Shock 2-t?
-Tudtad –e, hogy még a játék megjelenése előtt kijött az 1.01-es patch, ami nélkül nem működik a multiplayer funkció?
