Tippek-trükkök
A Deep Red 2001 őszén kellemesen meglepte a világot a Monopoly Tycoonnal (600 ezer eladott példány). Amikor megtudtam, hogy új címükben bátor nyusziként az alvó oroszlán (értsd: a SimCity) bajszának megnyirbálására készülnek, ráadásul megspékelve egy menedzselős mechanizmussal, kellemes izgatottság vett erőt rajtam, hiszen mint falat kenyér vágyok egy hasonló címre régóta. A TCNY, melyben a Nagy Alma Manhattan városrészét kell kiépítenünk (fogalomtisztázás keretes írásunkban!) végül is ebből a szempontból csalódás. Tisztes iparosmunka, kimagaslóan látványos virtuális építőjáték, gyakorlatilag mindenféle kihívás nélkül.
Minden további siránkozás helyett vágjunk bele a tippek-trükkök kitárgyalásába, mert azért nem rossz a stuff, csak másként jó, mint gondoltuk-reméltük. Új játékot indítva neved beadása után választanod kell egy portrét. Remek dolog, hogy ha a játék erre a célra fenntartott mappájába (My Document | Dokumentumok Atari Tycoon City – New York My Pictures) bemásolod saját fotódat (256×256, TGA), azt itt kiválaszthatod, így saját képmásod díszeleg majd a Times magazin címlapján. Ezután választhatsz a két játékmód közül. A küldetéses módban rendszeresen kapsz feladatokat, azaz a játék szóhasználatában üzleti lehetőségeket („Opps”, összesen 54 ilyen van). Ha teljesíted őket (elvállalás: a megjelenő listában rákattintva, majd a „Take Opportunity” gombra bökve), különféle bónuszokhoz jutsz. Vannak mellékküldetések is („Prize Opps”, nevezhetjük pályázatnak), melyekkel fejlesztési pontokat és kötvényeket nyerhetsz (lásd lejjebb). A szabadjátékban (Sandbox) eléd tárul teljes Manhattan, és a magad képére formálhatod a városrészt (az említett korlátozásokat azért be kell tartanod). Ha ezt választod, be kell állítanod a kezdőtőke összegét, a kezdő fejlesztési pontok mértékét, hogy legyenek-e ellenfelek, akik veled versenyezve megkezdik saját birodalmuk kiépítését, és ha igen, milyen tempóban építkezzenek.
Új épület létrehozásához kattints egy üres telekre, ekkor megjelenik balra fent az építési menü. Ha bármit kiválasztasz, az adott épület a kurzorhoz tapad, és bárhová elhelyezheted, ahol van megfelelő méretű hely, a járdához igazítás automatikus, tehát nem fog előfordulni, hogy a ház bejárata a tömb belseje felé mutat. Az, hogy hová mit célszerű építeni, kétélű dolog. A „lakóházhoz üzletet” metódus esetében egyszerű a helyzet. Egyrészt rákattintva a lakóépületre, a felső „Information” panel legutolsó füle alatt találod az igényeket, minél hosszabb a zöld csík, annál nagyobb szükség van az adott szolgáltatásra. Másrészt amint egy boltot elkezdesz helyére illeszteni, a szimuláció a hatósugarában lévő lakóépületeket átszínezi – élénkzöldtől sárgán át mélyvörösig terjed a skála, mutatva, hogy az ott lakóknak mennyire van szükségük arra a mókára, így pikk-pakk lepakolhatsz egy teljes üzletsort, az igényeknek megfelelően (ehhez persze érdemes jól kizoomolni). Az „üzlethez lakóház” viszonylat már bonyolultabb, hiszen itt nincs segítséged. Annyit kell tudnod, hogy a különféle épületekben meghatározott társadalmi csoportba tartozó emberkék laknak, hiszen ugye a lakbér determinálja a réteget, akik meg tudják fizetni azt. Nyilván egy olcsó apartman mellé jobb egy használtruha-kereskedő, mint egy fehérneműbolt, a diákszállókhoz hamburgerbüfé és szimpla kávézó, semmint egy elegánsabb francia étterem. Így aztán a legbiztosabb megoldás, ha egy háztömbben (utcák által határolt blokk) azonos típusú lakóépületeket emelsz; ha a már meglévő, ilyen fajtájú házakban lakók boldogok („Information” panel, második fül, illetve a már említett igények is eléggé alacsonyak), az új házba költöző, hasonló figurák is azok lesznek. Vannak persze közös „kapcsolódási pontok”, például egy könyvesbolt mindenkinek jól jön, és a „Street Café”, ahol a koffeinfüggő jenkik beszerezhetik a napi nyolc lityi feketét, szintén általános örömforrás.
Az üzletek elhelyezésénél érdemes figyelembe venni bizonyos faktorokat is. Ha egymás mellé pakolsz boltokat, ezek egymás hatását erősítik, hiszen így egy vásárlóutcát hozol létre, és ha valaki bemegy egy üzletbe, esetleg benéz a másikba is; ezt szűrni is tudod (jobbra lent), a „Shopping” filter narancssárga aurája jelzi, hogy milyen erős a boltok eme hatása. Ugyanez érvényes a szórakoztató egységekre is, ezt az éjszakai élet szűrője („Nigthlife”) kékkel jelzi (például egy mozi, mellette valami bár). Természetesen az üzletek mellé is érdemes letenni vendéglátó egységet (például az előbb említett kávézót), ahol a „shoppingoló” polgár pihenhet egyet. Mindkét említett csoport egyfajta részhalmaza a nagyobb, a „Tourism” filter által zölden jelzett területnek – ez mutatja meg, hogy a városba tévedő turisták hol bolyonganak. Nyilván a fő mágnest a múzeumok, parkok, látványosságok jelentik, de egy ilyen figura is akar majd vásárolni, bulizni, ezért érdemes ezt is figyelembe venni az adott terület beépítésekor. A turisták ellátására van pár speciális épület, ezeket eme zöld gócpontokra érdemes telepíteni; ilyenkor ne vedd figyelembe a lakók igényét, hiszen a helyieknek ugye ilyesmire nincs szükségük.
Amint leraktál egy épületet, legyen szó üzletről vagy lakóházról, megkezdheted a díszítését, amit rákattintva az „Upgrade” pont alatt érhetsz el. Itt egy panelt, és az ehhez tartozó almenüket találod. Az „Appeal” a vevőcsalogatás, ha ez magas, a polgár megtorpan a bolt előtt, kedve támad bemenni, a „Satisfaction” az elégedettség, ami szintén a forgalmat növeli, végül a „Beauty” a kellem, mely úgyszintén a vevőkre gyakorol pozitív benyomást. Van még egy fontos faktor, és ez a SOI, azaz a „Sphere of Influence”. Ez mutatja meg, hogy az adott üzlet híre mekkora területre ér el, vagy más szóval, mekkora területről tud vevőket begyűjteni; az épület tetejére vagy oldalára szerelt hirdető- és cégtábla messziről hívogat, több háztömbbel távolabbról is ki lehet szúrni. Ha az Information panel kis zöld ikonjára kattintasz, a szimuláció látványosan kijelzi a hatósugarat. A belső zöld mag a bázis, ezt fedi le alapban az üzlet; a középső sárgás gyűrű az említett SOI-fejlesztések hatása; végül a narancssárga az üzletmenet erőssége („Business Rating”, ezt a vásárlók száma és a profit határozza meg) kihatása, ha itt elérsz 99%-ot, ez a sáv a duplájára nő. Mindez ugye azt is jelenti, hogy elég egy jól kiépített üzleti negyed („mag”), melynek hatósugarába elhelyezheted a megfelelő típusú lakóépületeket.
A fejlesztésekre adott mennyiségű pontszám áll rendelkezésedre. Egyrészt van egy általános, mely a pénzed alatt balra látható (ezt különféle lehetőségek kiaknázásával, illetve magával az építkezésekkel tudod növelni), másrészt az adott üzletnek is van egy bázispontszáma, amit elkölthetsz. Ez csak akkor nő, ha sikerül egy ugyanolyan típusú üzletet felépítened valahol, ez a franchise-hatás. A „My Businesses” panelon található egy „My Business Chains”, ahol ezt nyomon követheted – és itt találsz néhány viszonyszámot is. Ha ugyanis elszórsz a városban megadott számú üzletet (például 10 könyvesboltot, 8 kis galériát, vagy egy tucat „Street Café”-t), és eléred a megadott erősséget is, megjelenik a HQ oszlopban egy „Build” gomb, ezt megnyomva megépíthetsz egy mutatós főhadiszállást, amely remek munkalehetőség a városiaknak, és persze a Te dicsőséged. Épp ezért érdemes erre hajtani; jó megoldás, ha kiépítesz egy üzleti negyedet, majd a felesleges, vagy téged nem érdeklő, esetleg kevés profitot hajtó boltokat eladod (a bolt menüjében a második gomb, „Sell Business”), illetve a vetélytársak profilodba vágó épületeit megveszed (ugyanitt, „Buy Business”). Ejtsünk szót még egy remek dologról: a bolt menüjének alsó gombjánál található panelen nemcsak lebontathatod az épületet („Demolish”), de az adott tömbön belül, a járda mellett eltolhatod (Move) jobbra és balra, így például egy lakóházat belehúzhatsz egy üzlet hatósugarába (és viszont), illetve helyet teremthetsz egy nagyobb épületnek.
Ejtsünk szót a látványosságokról is. A „Landmark” az öreg SimCity-nyűvőknek is ismerős lesz, ezek olyan híres, a valóságban is létező épületek és építmények, melyek jelentős hatást gyakorolnak az adott környékre. A TCNY-ben ezen objektumok a „rendes” helyükön vannak (az ENSZ-székház, a Central Park, etcetera), és úgynevezett „látványosság-kötvényekért” lehet felépíteni őket. Ilyen papírokra üzleti lehetőségek megpályázásával, illetve bizonyos profitot és népességet elérve tehetsz szert, utóbbiakat egy táblázatban is megtalálod, melyet a kötvények számára kattintva hívhatsz elő. Ezek jó részét szintén lehet fejleszteni (padok, növényzet telepítése), és jelentősen növelik a kerület elégedettségi faktorát (ez a játék egyik alapmércéje, minden területét külön-külön értékeli ki a szimuláció), no meg nem mellékesen profitot is termelnek (és ismételjük: a turisták elsőszámú célpontjai).
Nagyjából ennyi, amit tudni érdemes az elinduláshoz. A TCNY audiovizuális téren a csúcs közelében van, és valóban fantasztikus élmény felépíteni egész Manhattant. Sajnos azonban a játékot nehéz besorolni bármilyen fajsúlyosabb kategóriába. A gazdasági modell, mikromenedzselés gyakorlatilag hiányzik, emiatt az egész móka csak az elején nehéz, aztán több pénz folyik be, mint amit el tudsz költeni. Innentől kezdve a stuff átalakul egy „LEGO-játékká”, azaz csak azt fogja lekötni, akinek tényleg az jelent kihívást és megnyugvást, hogy egy üres placcon felépítsen egy teljes települést. Hangsúlyozom, a birodalom- és városépítő játékoktól eltérően itt még evolúció sincs, azaz az épületek nem fejlődnek, amit leraktál, úgy marad, és folyamatosan termeli a pénzt, a gazdaság semmilyen kihatással nincs semmire. Sajnos van pár hiba is, és fájóan hiányzik pár opció – a „Beauty” szűrő felesleges, viszont olyan nincs, amivel megnézhetnéd, egy adott üzletfajta merre található a városban. Kár érte; ha egy Trevor Chang képességű figurát tudtak volna a projektbe szervezni, minden idők legjobb tycoon címét ünnepelhetnénk. Így marad a keserű szájíz, és az abszolút fanatikus, szöszölős játékosok kivételével a dögunalom. Nekem meg a SimCity, továbbra is. Álmodj, oroszlán.
