A gonosz sohasem alszik. Fáradhatatlanul a világ meghódítására tör, módszert nem válogatva. Több száz évvel ezelőtt az idegenek elleni háború majdnem az emberek vereségével végződött. Amikor már minden elveszettnek tűnt, egy hatalmas mágus született, aki újra visszahozta a reményt az emberiség számára. Segítségével kisebb győzelmeket arattunk az idegen lények felett, de a háború végkimenetele így sem volt kétséges… Ezért minden idők leghatalmasabb varázslója elhatározta, hogy összes erejét egy kristálygömbbe egyesíti. Ezt a gömböt átadta a Keonor kastély uralkodójának, aki a segítségével távol tudta tartani az idegen lényeket a mi világunktól.
Sokáig nyugalom honolt a Földön, mígnem egy sötét éjszakán újabb hatalmas varázsló látta meg a telihold világát. Lelke gonosz és hatalomra vágyó volt. Ellopta a gömböt a kastélyból, hogy azt világ feletti uralmának megszerzéséhez használja. A királyhoz hű mágusok együttesen sem voltak elég erősek, hogy visszaszerezzék a fontos ereklyét, viszont ahhoz volt elég hatalmuk, hogy megátkozzák a gonosz társukat azzal, hogy abban a pillanatban, amikor használni próbálja a gömböt, kővé válik. Mi lett vele ezután… azt még sejteni sem lehet, mert senki sem látta többé.
Viszont a kristálygömb nélkül ismét nyitva állt az átjáró az emberek világára. Rengeteg hős próbálta megtalálni a számunkra létfontosságú varázsgömböt, de senki sem járt sikerrel. Így a gonosz bejutott békés világunkba, és hosszú háborúk után hatalma alá vonta azt. Az utolsó csatában maga Roan király is elesett, és helyét a sötét seregek vezetője, Borgh vette át. A végső harcban a királyi udvar majdnem minden tagja elesett, ám a varázslónak, Ghironnak sikerült kimentenie az ostromolt várból az uralkodó még csecsemőkorú fiát, és őt a közeli faluban egy házaspár küszöbére tette, akik becsülettel felnevelték…
Sartor éppen szokásos munkáját végezte a faluhoz közeli erdőben, mikor izgatott hírnök érkezett, akit öreg nevelőapja küldött, miszerint azonnal beszélni szeretne vele. Bármennyire is sietett haza a fiú, már csak pár szót válthatott apjával, mert gonosz zsoldosseregek jelentek meg a fák mögül, és ledöfték a védtelen öregembert. Sartorra is ez a sors várt volna, ha egy vén mágus meg nem menti a fiút. Ő volt Ghiron, a volt király hű varázslója. Elmondta neki, hogy ő a halott Roan fia, és neki kell megmentenie apja birodalmát a gonosz seregektől.
Legfontosabb feladatuk egy hadsereg gyűjtése volt. Ghiron azt tanácsolta a fiúnak, hogy keressék fel apja régi hadvezérét, Woolint, és tőle kérjenek segítséget. Pár napos bolyongás után meg is találták a harcost az ország délnyugati részén, amint kis seregével éppen Borgh katonáin próbálta rajta ütni. Felajánlotta, hogy akciója után mindenben az ifjú segítségére lesz. Borgh serege északon haladt volna át, ám Woolin csapatával minimális veszteségek árán megsemmisítette az apró különítményt. A csata kimenetele nem volt kétséges; csak arra kellett nagyon vigyázniuk, hogy senki se menekülhessen el a vérontásból, nehogy Borgh tudomást szerezzen a lázadásról.
A rajtaütést követően Woolin ígéretéhez híven Sartor szolgálatába állt. Megtanította az ifjú trónörököst lovagolni, harcolni, és mindenre, amire egy jó királynak szüksége lehet. Ezek után elhatározták, hogy megszerzik Roan király régi telephelyét, Keanort. Ám a vár felújításához pénzre volt szükségük, így elhatározták, hogy kirabolják Borgh egyik adószedő kocsiját. Először a falu keleti határánál henyélő őröket támadták le, majd kisvártatva érkezett a szállítmány. Jó néhány lovas katona védte, ám a folyó feletti szűk hídnál várták be őket, ahol nyilasaik érvényesülni tudtak, így sikeresen zárult az akció.
A pénz már megvolt. Erőltetett menetben pár nap alatt elérték Keanor városát, amit Borgh kisebb serege ostromolt. Épp időben érkeztek, a védők már nem sokáig tartottak volna ki. A támadó seregek szerencsére szétszórt csapatokban támadtak, ők pedig végig együtt maradtak, így nehezen, de megvédték a várost. Ám az öröm korai volt. Megtudták, hogy keleten újabb seregek gyülekeznek a város bevételéhez. Újjá építették a teljes városfalat, és mögéjük őrtornyokat húztak föl, és sok nyilast képeztek ki melléjük. A távolsági fegyverek nélkül érkező ostromlók nem tudtak áttörni a falakon, és mind meghaltak a rájuk zúdított nyílzáporban…
Woolin a város sikeres megvédése után egy időre magára hagyta a fiatal Sartort és a varázslót, mivel másoknak is szüksége volt a híres hadvezérre. Ám távolléte alatt aggasztó hírek érkeztek. Borgh nagyúr csapatai összevonása után ismét Keanor ostromára készült, hatalmas sereggel. „Vissza kell hívni Woolint, mert csak az ő segítségével van esélyünk megvédeni a várost” – mondta Ghiron. Magam megyek érte. Így az uralkodónak egyedül kellett elkezdenie Keanor megerősítését. Le kellett számolnia a közeli gonosz faluval délkeleten. A törpék felajánlották segítségüket, ha az emberek visszafoglalják nekik az aranybányájukat, amit a gonosz ogrék vettek birtokba. Sartor beleegyezett, így miután megsemmisítette a kis létszámú, ám roppant erős ogre csapatot, már a törpék segítségével szálhatott szembe a tornyokkal védett faluval. Mivel még távolsági fegyverek nem álltak rendelkezésükre, csak nagy létszámú lovasságot vethettek be a masszív őrtornyok ellen. Végül az utolsó is leomlott…
Eközben a varázsló megtalálta Woolint, és segítséget kért tőle a leendő király nevében. A hadvezérnek azonban először sereget kellet összeállítania, mivel régi katonái egy másik helyen voltak lekötve. De ez nem volt olyan egyszerű, mivel először le kellett győznie az északról folyamatosan birodalmára támadó seregeket. Miután lovagjaival kiszorította félszigetéről a portyázókat, a két összekötő hídnál épített ki főleg megerősített tornyokból álló védelmi sereget, amíg elég embert nem gyűjtött északi ellensége lerohanásához. Csak többszöri gyengítgetés után sikerült megtörni az ellent, mert hatalmas technikai fölényük volt. Míg Woolinéknak legjobb ostromfegyverük a ballista volt, ők iszonyú hatótávolságú katapultokkal védekeztek, természetesen őrtornyok és rengeteg harcos mellett. Végül elképesztő áldozatok mellett sikerült megsemmisíteni műhelyüket,(ezzel megszűnt az utánpótlás) majd a gyors lovasok szembeszálltak a nyilas seregekkel, miután kiirtották a tornyok mögül folyamatosan tüzelő katapultokat. Ezek után a ballistáknak már könnyű dolguk volt a náluk kisebb lőtávolságú tornyokkal szemben. Eközben nagyon sok munkás vágta a fát, és bányászta a követ, mert tudták, hogy sok toronyra lesz szükség Keanor megvédéséhez. Miután végeztek az északiakkal, parasztjainkat áttelepítették a lerombolt birodalom helyére, hogy ott is kiaknázzanak minden erőforrást, majd megkezdték a védelem kiépítését. Minden harcost áttranszportáltak Keanor szigetére, és ott helyben egészítették ki őket az újonnan épített sok barakkból. Emellett a teljes városfal vonalán ágyútornyokat húztak fel, így készen állt a védelem.
Sejtettük hogy nagy sereg fog jönni, de tévedtünk. Soha nem láttunk még olyan hatalmas katonaáradatot; mint csillag az égen, vagy mint fű a réten annyian voltak. Természetesen nem egy irányból támadtak, hanem három égtáj felől egyszerre. Északról nem tudtak, mert az előrelátó Woolin leromboltatta a folyón átívelő hidat. Műhelyeink és barakkjaink folyamatosan ontották a harcosokat, hogy az elesettek helyére újabbak léphessenek. Ezrek haltak meg a csatatéren, de nyertünk.
A sebesültek még csak lábadoztak, amikor egy sötétköpenyes idegen érkezett a városba, aki mindenáron Ghironnal akart beszélni. Miután kijöttek a mágus szobájából, a varázsló magához hívta Sartort és Woolint. Elmondta nekik, hogy újabb veszély fenyegeti lázadásukat. Egy gonosz mágus már úton van Borghhoz, és egy roppant erős varázslatot szeretne eladni neki. Mindenáron meg kell akadályozni, hogy ez a fegyver legfőbb ellenségük kezébe kerüljön. Valakinek be kell jutnia az ellenséges város közepén lévő mágustoronyhoz, és el kell lopnia a könyvet. Zhef, a kém vállalkozott a feladatra.
Először a várostól délre lévő úton elkapott egy gyanútlan ellenséges lovagot, és az ő ruhájában bejutott a városba. Bár álruhában volt, vigyáznia kellett, hogy ne kerüljön közelébe ellenséges kém, mert az egyből felismerte volna. Megfigyelve az ellenséges őrjáratok mozgását nehezen, de eljutott a varázsló tornyához, ahol megszerezte a könyvet, mely a tűzeső igét tartalmazta. Ám kijutni már nem volt esélye, így úgy döntött, hogy önmagát feláldozva lerombolja a város ezen részén lévő tengerparti ágyútornyokat. Ezzel viszont elárulta magát, és az érkező őrjárat pillanatok alatt kivégezte a betolakodót.
Ám most már a város keleti része teljesen nyitott volt. Woolin hatalmas hajó flottát építtetett, melyeket nem csatára, hanem elterelésre használt. Amíg az ágyútornyok és ballisták a hajókkal voltak elfoglalva, egy kis különítmény partra szállt, és megszerezte az áhított varázskönyvet. Eljött a leszámolás ideje…
Birsha alvezér az ellenséges vár közelében táborozott csapataival. A cél Borgh birodalmának végső meggyengítése volt: a négy főmágus és magának a hadvezérnek elpusztítása azonban kemény feladatnak bizonyult. Már maga a tábor kiépítése is kisebb problémákba ütközött, az időszakosan támadó nyilas és gyalogos hadseregeknek köszönhetően. Végül azért elkészült a hatalmas, gyorsan mozgó lovagsereg, mely az egyetlen esély volt a győzelemre. Miután átkeltek a két birodalmat összekötő szűk szoroson, (ahol kisebb lesből támadó seregek meggyengítették a huszárságot) útjukat a hatalmas észak déli hegyvonulat mellett folytatták. Itt viszont beleütköztek az ellenség főseregébe. Amíg az önfeláldozó lovasság feltartóztatta őket, egy kisebb, alig tizenöt fős elit alakulat – üldözőire fittyet hányva – behatolt a hegység közepébe, ahol a meglepett hadvezért és varázslóit pillanatok alatt megsemmisítették.
A győzedelmes sereg nem sokáig ünnepelhetett. Woolin kiadta a parancsot Borgh várának azonnali megostromlására. A győzelem érdekében a furfangos hadvezér újabb haditervet eszelt ki. A birodalom közepén egy félszigeten táborozott az ellenség óriási serege. Woolin a szigetre vezető hídtól mintegy alig tíz méterre hosszú falat építetett fel, majd a nehéz katapultokkal távolról, biztonságban lőni kezdte az irdatlan sok katonát. Ezek területre ható fegyverek iszonyatos pusztítást vittek végbe a falat tehetetlenül támadó embertömegben, miután lelövöldözték az ellenség hasonló egységeit. A soha nem látott öldöklés után, a távolra lövő katapultok, és a gyors lovasság segítségével Sartor király lépésről-lépésre, egyre beljebb hatolva a leigázhatatlannak hitt birodalomba elérte Borgh kastélyát. Az itteni védelem már nem tudta megakadályozni Woolin végső győzelemre éhes katonáit abban, hogy porig rombolják az erődítményt. A menekülő sötét seregek vezetőjét pillanatok alatt felkoncolták. Eljött a béke kora.
