Miután az eladások stagnálni, sőt, zuhanni kezdtek, a Marvel fejesei erősen törték a fejüket, hogyan tudnák a legsikeresebb szuperhőseiket népszerűsíteni a fiatalabb korosztály körében. Elvetették az ötletet, hogy szimplán újra kezdjék a történeteket a mai divatnak megfelelő rajzokkal illusztrálva. Ennél tovább mentek: megteremtették a hősök „ultimate” változatait, azaz a mai kornak megfelelő körülmények közé helyezték a már ismert karaktereket, egész pontosan azok tinédzserkori verzióit. Az első Ultimate képregény 2000. októberében jelent meg, és főhőse természetesen a legnagyobb kedvenc, Peter Parker volt.
Igen, az a Peter Parker, aki időnként szűk piros ruhába bújik annak ellenére, hogy nem hermafrodita, nem is transzvesztita, és még csak nem is fitnessz-edző. Peter Parker, aki fotósként éli az életét, és folyamatosan szállítja a legjobb képeket Pókember akcióiról. Azaz, akiről eddig úgy tudtuk, hogy fotósként éli életét. Az új Pókember, vagyis az alternatív Peter Parker a kornak megfelelő munkát végez, webdizájnerként bújik meg az átlagemberek között.
A régi rajongóknak furcsa lehet az új irányvonal, mindenesetre a filmek és az új képregények sikerének köszönhetően több Pókember játék is megjelent az elmúlt években. Sajnos az utolsó, második filmhez kapcsolódó játék konzolos és PC változatai teljesen különböztek. Míg a konzolosok GTA-szintű szabadságot, pörgős akciót, mutatós grafikát kaptak, addig nekünk csupán egy csúnyácska, leginkább 6-10 éves gyerekeknek szánt, meglehetősen egyszerű, kötött játékmenetű, butácska játék jutott. Az Ultimate Spider-Man fejlesztésénél végre újra emberszámba vettek minket, és mi is megkaphattuk a szabad játékmenetet, ami mindenképpen nagy előrelépés, így még azoknak is érdemes kipróbálni a játékot, akiknek valami miatt nem jött be az alternatív Pókermber-univerzum. A grafika nagyon hangulatos, valóban képregényszerű, köszönhetően a cell-shading-hez hasonló, varázslatos, „3D comic inking” nevű technológiának.
Az már kevésbé nagy öröm, hogy a konzolportnak köszönhetően a szokásosnál is gyatrább irányítást sikerült összehozni a fejlesztőknek. Ezzel a játék elején gyorsan szembesülünk, a mindenképpen végigjátszandó gyakorlópályán. A W-S-A-D és a nyílgombok segítségével irányíthatjuk hősünket, a Q és E billentyűkkel tudunk támadni, a Space szolgál az ugrásra, és a pókösztöneink használatára. Ha ellenfelünk elkapna, és így szorult helyzetbe kerülünk, akkor az egér gombjait kell nyomogatni gyorsan, amíg ki nem szabadulunk, vagy véglegesen össze nem nyomorítanak. Ha bal gombbal behálózunk valakit, és megnyomjuk a Space gombot, akkor ellenfelünket fellógathatjuk a lámpaoszlopra. Ha falon szeretnénk mászni, akkor az F gombot kell megnyomnunk, a bal egérgombbal tudunk hálót lőni, a jobb egérgombbal tudunk hálóval himbálózni. A himbálózást felgyorsíthatjuk, ha közben megnyomjuk a Q gombot, illetve hosszúra nyújthatjuk, ha közben lenyomjuk az egér bal gombját. A kamerakezelés meglehetősen gyenge, az egérrel tudjuk – és fogjuk is – forgatni a képet minden irányba, hogy értékelhető nézetet állítsunk be.
A gyakorlópálya során megtanulhatjuk a felsorolt gombok, mozgások használatát, begyakoroljuk a waypointokat jelző fények felismerését, és azt, hogy minden legyőzött támadónkat össze kell hálóznunk, miután leütöttük őket. Ha mindezzel megvagyunk, találkoztunk főellenségünkkel, Venommal, majd megvertük a védtelen nő támadóit, menthetünk, és nekiláthatunk a játéknak. A gyakorlás – és a játék egésze – során megjelenő üzeneteket bármikor újra megnézhetjük, ehhez az ESC lenyomása után a „Mission Log” opciót kell kiválasztanunk. Ahogy már írtam, szabad játékmenet jellemzi a programot, a rendelkezésre álló – és a játék előrehaladtával megnyíló pályarészeknek köszönhetően egyre nagyobb – területen szabadon mozoghatunk, felvehetjük a sztorihoz tartozó küldetéseket (Story Mission – minitérkép zöld ikon), illetve a városban történő eseményekbe is beavatkozhatunk, összetűzésbe kerülhetünk ellenfeleinkkel (City Events, Enemies – minitérkép piros ikon). Az ikonok alatt látható vonal hossza jelzi, hogy a földtől felfelé milyen magasságban találjuk az adott ellenséget, illetve eseményt.
Ha a térképen megjelenik egy piros pont, érdemes odasietni, hogy megoldjuk a játék során előforduló 100 probléma, azaz esemény egyikét. Számtalan különféle feladat vár ránk ilyenkor, előfordulhat, hogy sérülteket kell kórházba juttatnunk, vagy tetőkről lebucskázó, de még éppen megkapaszkodó embereket kell a földre juttatnunk, esetleg betörőket, tolvajokat kell elkapnunk. Ezzel nincs vége a listának, részt vehetünk ámokfutók lekapcsolásában, banda nézeteltérések rendezésében, és különféle versenyekben is. Ilyen versenyek során találkozhatunk például Johnny Stormmal, azaz a híres Fantasztikus Négyes egyik tagjával. A játékban több meglepetés-szereplő is feltűnik rajta kívül. Külön öröm, hogy Pókember ebben a történetben már elmondta Mary Jane-nek, hogy ki is valójában. Így nem kell gyötrődjön annyit, mint az eredeti sztori nagy részében, ráadásul Mary Jane segít is nekünk, ha éppen megszorulnánk – például meg kell stoppolni a pókember öltözéket, vagy ilyesmi.
A legnagyobb meglepetés azonban akkor ér minket, amikor sikerül legyőzni Johnny-t, és átvehetjük a játék másik főhősének, Venomnak az irányítását. A következő pályán megtanulhatjuk Venom irányításának sajátosságait is. Innentől kezdve felváltva Venomot és Pókembert kell irányítanunk az elkerülhetetlen végkifejlet felé vezető úton. A harcok során mindig ki kell használni a karakterek speciális képességeit, támadásait. Különösen fontos, hogy sose felejtsük el Pókember ösztöneit használni, szinte minden szorult helyzetből könnyen ki tudunk kerülni, ha jó időben nyomjuk le a Space-t. A sztori küldetések megkezdése előtt, illetve két küldetés között érdemes minél több mellékküldetést, városi eseményt, versenyt elvállalni, végigjátszani. Így gyorsabban megismerjük a várost, és a hőseink speciális képességeit, mozdulatait.
A sztori mód végigjátszása, és a már említett városi események mellett további feladatok is várnak ránk, így összesen akár 30 órányi játékidőt garantálva. Össze kell szednünk 190 tokent, be kell gyűjtenünk 60 medált a versenyek során, le kell győzni a város bandáit (Yancy Street Gang, High Rollers, Die-Caste, és Mei Hua Gang). A játékból kilépve, a „City Goals” menüben tudjuk nyomon követni, hogy az adott pillanatig mennyit sikerült teljesíteni ezekből a mellékküldetésekből, illetve itt is láthatjuk, ha egy újabb sztori feladat vár ránk. Ha sikerül teljesíteni minden fő-, és mellékküldetést, akkor különféle bonuszokat kapunk, amelyeket az „Unlockables” menüben tudunk megtekinteni. A számtalan megszerezhető koncept mellett megszerezhetjük Pókember speckó öltözékeit is.
Az Ultimate Spider-Man az irányítás zökkenőinek ellenére is végig izgalmas játék, érdemes mindenképpen adni neki egy esélyt. A képregényszerű átvezetők, a rengeteg vendégszereplő, a majdnem GTA-szintű szabad játékmenet mind remek mókát garantál, ráadásul mindezt a szokásosnál jóval hosszabb időre.
A sztori
Peter Parker és Eddie Brock gyerekkori jó barátok voltak. Mindkettejük apja tehetséges tudós volt, együtt dolgoztak a rák ellenszerének kutatásán. Kifejlesztettek egy különleges, protoplazmikus bio-öltözéket, amit Venom ruhának neveztek el. Az öltözék segítségével a páciensek betegségei gyorsan elmúltak, a sebek begyógyultak, ráadásul emberfeletti erőt, és képességeket is kölcsönzött képviselőjének. Parker és Brock úgy gondolták, hogy az öltözék kifejlesztésével az egész emberiségnek segíthetnek, de főnökük, a milliárdos Trask ezt másképp gondolta. Ő csupán a katonai felhasználás lehetőségét látta az öltözékben, gyorsan kiebrudalta a tudósokat a projektből. Mikor megpróbálták perre vinni a dolgot, ismeretlen körülmények között életüket vesztették egy balesetben. Tizenöt évvel később Eddie és Peter újra felvette a kapcsolatot. Eddie elvitte Petert az egyetemi laboratóriumba, ahol megmutatta neki a Venom öltözéket. Peter kíváncsi volt, hogy milyen speciális képességekre tehet szert az öltözék segítségével, ezért belopakodott a laborba, és kipróbálta magán a szert. Azt hitte, az öltözék segíthet neki a bűn elleni harcban, de rájött, a szer olyan dolgokra kényszeríti, amit magától nem tenne. Sikerült megszabadulnia az öltözéktől, de a gondok csak ekkor kezdődtek, Eddie árulóként tekintett rá, és megkezdődött a harc Pókember és Venom között…
Tudtad-e:
Hogy Pókember először 1962-ben, az Amazing Fantasy sorozat tizenötödik számában tűnt fel?
