A konzolos első téma után vessük bele magunkat a 80-as évek nagy kedvenc játékai közé, pontosítva a Vanguard-hoz.
A téma kedvelői minden bizonnyal találkoztak annak idején a géppel mely különlegessége főleg az volt a külső szemlélő számára, hogy négy külön gomb volt a négy irányú lövés lebonyolításához. Ez csak az egyik fele volt a dolognak, szerintem a pálya és ellenség tervezés kimagaslóan jó lett, irgalmatlan nagy élvezet volt játszani a programmal. Az előbb említett négygombos lövés már jelzi, hogy egyedi panelről van szó, ezért is szinte beszerezhetetlen manapság a Vanguard, de ha meg is lenne, akkor is külön kasznit kellene építeni neki, a standard Jamma-s házak nagyon nem jók neki.
Egyszóval itt a Vanguard, mely kellemes oldalt scrollozódó pályával kezd, majd beleerősít egy ferde mozgású részbe. A csirkék itt véreztek el először, pedig igazából ez nem is annyira nehéz, csak ki kellett figyelni az ufok mozgását. Ezután jött egy újabb vízszintes móka, cikk-cakkos benövésekkel, de tulajdonképpen nem sok újdonsággal. A szokásos átvezető ufo-s rész után viszont megérkezett a városi pálya, itt már akadnak érdekességek, pl a lefele-felfele kinyúló monszter ami mindig rossz helyen és időben bukkant fel. Az újabb ufok után felfele vezetett az utunk a vonagló kukacok között, igazából ezek sem okozhattak túl nagy gondot. A végén pedig ott várt minket a nem túl erős főellenség (pl a Phoenix-hez képest), akit egy jól irányzott, lyukra tartó lövéssel ki is lehetett irtani.
Érdemes még megemlíteni a sérthetetlenséget eredményező energiamezőkről mely használatával testtel lehetett leküzdeni az ellent, valamint a cseles, visszafele is mozgó ellenségeket, amik bizony néha igen kellemetlennek bizonyultak.
Összességében az 1981-ben készült SNK termék szerintem nagyon jól sikerült, több kedvenc lövöldözős játékos barátom is esküszik (többek között) erre a játékra, így nem is volt kérdéses, hogy elétek tárom.
