Kapcsoljunk teljes sebességre, és vesézzük ki, mit is tud nyújtani nekünk a csodás X-men feldolgozás!
A történet…
Miután Professor Xavier és az ő hős X-men-jei rendet vágtak Magneto bandái között New Yorkban (szegény város, hányan próbálták meg elsöpörni már a föld színéről – ám mindig van egy-két bátor jelentkező, aki hajlandó megmenteni…), szépen visszatérnek az X-men kúriába, némi erőfeltöltést gyakorolandó. Természetesen a helyzet nem ilyen egyszerű, hiszen a Prof valami furcsa aktivitásra lesz figyelmes Egyiptomban – és mivel neki egy nemzetközi konferencián kell beszédet tartania, természetesen az X-meneket küldi felülvizsgálni a szitut. Cyclops vezeti az akciót, mikor is Beast jelenti neki, hogy a Prof és Polaris eltűnt, és azonnal jöjjenek vissza a bázisra. A bevezető videóban megtekinthetjük, amint Magneto, Mystique és Sabertooth egyesítik erejüket Wolverine-nel, Cyclops-szal és Stormmal. Micsodi? Tehetnék fel joggal a kérdést az elvakult Marvel-fanatikusok. Mi az, hogy Magneto bagázsa – a Brotherhood – kéz a kézben járkál az X-ekkel? Nos, történt az, hogy van egy még gonoszabb arc is a történetben, név szerint Apocalypse, aki a jelen univerzum egyik legbikább mutánsa. Nos, urasága elrabolt négy mutánst, kiszipolyozza belőlük szuperenergiájukat, hogy ezáltal önmagát még erősebbé tegye – mindehhez pedig egy őrült tudós, Mr. Sinister asszisztál. És mivel a négy elrabolt mutáns között ott van Magneto fia is – Quicksilver -, ezért van hát, hogy a halálos ellenségek kénytelenek egy ideig összedolgozni, hiszen az X-eknek hivatalból kötelességük megmenteni a világot, mágneses barátunknak pedig családi ügyeit kell elrendezni. Szóval így történt, hogy Activisionék egybegyúrták a két tábort, mely igen érdekes dolgokat fog eredményezni!
A játék maga…
Vizslassuk végig gyorsan a főmenüt! A legalsó pontban játszhatunk on-line, ha éppen nem lenne haver, aki átugrana egy kis bunyóra. Fölötte az Options, melyben bekalibrálhatjuk a bekalibrálnivalókat – előre megnyugtatok mindenkit, az itt megjelölt minimum gépigényen sokkal szebben hajlandó futni, mint az ugyanilyen kondíciókkal startoló Spider-Man. A Review pontban szemrevételezhetjük statisztikánkat, mégpedig az összegyűjtött képregények, videók és extra hátterek tekintetében. Jön a Danger Room, melyben különböző kihívásoknak kell megfelelnünk, általában időre. Tölthetünk állást, majd végül új játékot kezdhetünk. Amennyiben ezt tennénk, megnézhetjük a bevezetőben tárgyalt videót, és máris benne vagyunk a sűrűjében: épp ott tartunk, hogy Nightcrawler kiteleportálta a dokit a repülőhöz, így már csak nekünk kellene kivergődnünk innen. Ami a játékmenetet illeti: négyfős kompániánk köszöni szépen, jól van, és hajlandó alávetni magát parancsainknak – ám természetesen egyszerre csak egy mutánst vagyunk képesek érdemben kontrollálni. Szelektálni közöttük egyetlen gomb kérdése, sőt bizonyos Xtract pontokon (fényes körök), még csapatunk összeállításán is változtathatunk. Tehát adva vagyon az ütőképes bagázs, egy felülnézetes kamera, meg néhány rosszfiú, és természetesen egy halom kombó és speciális mozgás – mert hiszen senki nem várta, hogy egy X játékban majd bonyolult sakkfeladványokat kell megoldani, ugye? A hangsúly a színtiszta bunyón van, melyet néha megszakít egy-egy kisebb puzzle, de ezek nem vészesek. Mutánsaink az RPG-k jó szokásaihoz hűen a harc során tapasztalati pontokat kapnak, így természetesen egyre erősebbé válnak – melyet a karakterlapjukon figyelemmel is kísérhetünk. Erejük növekszik, egyre több speciális mozgást tudnak majd végrehajtani, és úgy általában, egyre jobbak lesznek. Amennyiben nem rajonganánk ezen szerepjátékos vonásért, nyugodtan rábízhatjuk a gépre a fejlesztések mibenlétét, oly’ sok játéktól eltérően itt egészen – ha mondhatok ilyet – életszerűen végzi el feladatát. Minden karakter meg tud tanulni egy halom új gyilkolási metódust, melyet remekül kamatoztathat majd a csaták során – amire igazából szükség nincs, mert amúgy is könnyedén levezényelhetőek, ám sokkal látványosabbá, egyszersmind élvezetesebbé teszik azokat. Wolverine karmai iszonyatos szabdalást visznek végbe az ellenfél köreiben, Cyclops pedig olyan lézersugarakat ereget csinos kis napszemüvegéből, hogy a gazok igencsak megemlegetik majd. Vitathatatlanul a legkeményebb arc Magneto, aki akár repülni is tud majd – és ez csak pár, a már említett több mint száz megszerezhető speckó trükkből – azt hiszem, ezen a téren igen jól teljesítenek a fiúk. Fontos még az egyik mutáns képességének a megemlítése: ő Blink. Noha nem játszható karakter, ám nagy segítségünkre lesz majd a történet során, hiszen a menüből elérhető teleport parancsával bármikor visszadobathatjuk magunkat a főhadiszállásra, ahol betápolhatunk különböző energianövelőkből és páncélokból. Az egyetlen hátránya a hölgy varázslatának, hogy öt percen belül nem használhatjuk kétszer, ezt tehát ki kell majd várni. Ha egyedül van szerencsénk nekivágni az öt felvonásnak – mely nem is ígérkezik rövidnek: a készítők legalább 25 óra játékidőt jósolnak -, a gép irányítja a másik három karaktert – és meglepően kellemesen! Köszönhető ez annak, hogy előre bekonfigurálhatjuk minden mutáns viselkedését, mégpedig egyenként: lehetnek agresszívek, defenzívek, Cyclops-ot hátraküldhetjük, hogy onnan eregesse a lézernyalábokat, míg Sabertooth és Magneto elöl osztják a pofonokat – mind csak rajtunk áll, hogy milyen taktikát, és persze milyen kompániát választunk. A 15+3 karakter azt hiszem, elegendő kombinációt szavatol egy időre! Mint már mondtuk, a játék öt fő részre van felosztva, melyek mindegyikének végén Apocalypse egyik lótifutijával kell megverekednünk – ám természetesen lesznek még ezen kívül is boss-harcok, melyek remekül feldobják majd a néha kissé talán uncsi „megyek-gyakok-megyek” metódust.
Értékelősdi…
Igazából itt is egy igazi sirámom van – ugyanaz, mint Pókembernél: a kezelhetetlenség. Az irányítás meglepő hasonlóságokat mutat a Pókfej kalandjaiban átéltekkel, és mint ilyen, kerülendő. Azaz, ha nincs egy kényelmes joypadunk, igencsak csuklani fognak Beenoxék felmenőági rokonai. Egyszerűen elképesztő, hogy hogyan voltak képesek így megkeverni ezt a nyomvadt kezelést: mintha direkt arra játszottak volna, hogy a játékosok sötét igéket mormolva verjék darabokra billentyűzeteiket. Hát igen, a konzolos portolások jó részével ez szokott történni. A szokásos billentyűkkel mozgatjuk karakterünket, a Q-val és E-vel osztjuk a pofonokat, miközben a numerikus padon tudunk speckó mozgást aktiválni, és a kurzorbillentyűkkel forgatni a kamerát. A csapategyesítés és tárgyhasználat gombokat már meg sem merem említeni, hogy hol vannak, hátha valaki még azt gondolná rólam, hogy hülyéskedek… Pedig ez a játék olyan szuper lehetne! Összeszedtek nekünk egy csomó szuperhőst –jókat és gonoszokat -, és vállvetve harcolhatunk a méggazabbak ellen egy remek történetben, jópofa cel-shaded grafika közepette. De nem, meg kellett erőszakolniuk a játékot. Vajon dolgoznak ott tesztelők, ahol ezt a játékot összekalapálták? Hiszen ordít róla a profizmus, használható interface, online játék satöbbi… Áh… Pedig a már emlegetett grafika is nagyon jól teljesít, véleményem szerint még jobban áthozza a képregény-érzést, mint Spidey, magáról a motorról nem is beszélve! Míg Pókembernél 800×600 is néha köhögött, addig itt olyan szépen elfutott 1024×768-ban, hatszoros anti-aliasingnál, hogy öröm volt nézni. A kamerakezelés is emberbarátibb, és a hangok sem rosszak, talán csak annyi kivetni való van bennük, hogy minden hősnek csak két-három beszólása van, és ez a hosszú játék alatt kissé unalmassá válhat – persze nem kell aggódni, az a három mindenkinél nagyon jó. Például, ahogy Wolverine azt mondja reszelős baritonján, hogy „sure thing” – hát az valami eszméletlen. A zenékről nincs különösebb mondanivalóm, szódával elmennek, az értékelésnél nem sok vizet zavartak. Nagy előnye még a játéknak, hogy három másik havert meginvitálva iszonyatos csatákat vezényelhetünk le – ami már magában biztosítja a játék szavatosságát. Tehát ha valaki képes felülkerekedni az irányításon és hajlandóságot mutat mindenféle mutánsokkal harcolni, annak nyugodt szívvel merem ajánlani a játékot. Aki nem, az meg tegyen előtte egy próbát, hátha bejön neki.
Extra:
Az alapból meglevő 15 karakter mellé még behozhatunk három titkosat is: Deadpoolt, Professor X-et és Iron Mant. Deadpool megnyitásához csak ki kell pörgetnünk a játékot, Professor X-hez meg kell csinálnunk minden Danger Room feladatot, Iron Man-hez pedig az első négy felvonásban be kell gyűjtenünk négy leszállásjelzőt (homing beacon), majd az ötödik részben meg kell menteni vasharapó barátunkat, így ő is beáll majd közénk.
