Teljes végigjátszás a programhoz.
Brighton Beach
Zakatoló fejjel tértem magamhoz a tengerparton, valamiféle nagyon mély, leírhatatlan kábulatból. Mi történhetett velem? Hol vagyok? Folyamatosan sorjáztak a kérdések a fejemben. Néhány másodperc után ugrott be a legmegdöbbentőbb kérdés: ki vagyok egyáltalán? Nagy nehézségek árán sikerült kinyitni a szemem. Egy csinos életmentő hölgy állt előttem, aki megpróbált magamhoz téríteni. Még mindig szédültem, amikor az utasításait követve elindultam utána, a kocsija felé. Ez kellett most, utasítások, hogy valaki megmondja, mit tegyek. Pár lépés után észrevettem egy helikoptert. A hangját meghallva elvesztettem a kapcsolatot a való világgal. Egy emlékfoszlány tört rám hihetetlen erővel.
Azt hiszem, egy hajón vagyok. Egy Kim nevű nő szólongat, azt mondja, el kell tűnnöm, rájöttek, hogy ott vagyok. Hangokat hallok, egy férfi azt kiáltja, át kell kutatni az összes kabint. Sikerül kijutnom a fedélzetre, de rá kell döbbennem, semmi esélyem, vége a mókának. Sötét van, de körül sem nézek, zsigerből érzem, hogy minden oldalról fegyveresek vettek körbe. Miközben bezuhanok a vízbe, éles fájdalom hasít a fejembe. Rögtön elájulok…
Az életmentő hangja ébresztett újra. ’Jól van?’ kérdezte, de ha ízekre szednek, sem tudtam volna erre a kérdésre válaszolni. Azt mondta, kövessem a kocsijához, elvisz az elsősegély épülethez. Pár lépés után nem bírtam tovább, a fájdalom, és a kétségbeesés legyűrt. Újra elájultam.
Mikor magamhoz tértem, már az elsősegély épületben voltam. Női hangot hallottam, és lassan elkezdett kitisztulni a fejem. A Baywatch lány odaadott egy kulcsot, amit a zsebemben talált, és megkérdezte, mi lehet a jelentése a vállamba tetovált XIII szimbólumnak. A kulcson az állt: Winslow Bank. Ízlelgettem a nevet, hátha beugrik egy emlék. Végre tisztán láttam a környezetet. Bár ne láttam volna. A következő pillanatban lövések dördültek, és a lány, aki pár perce megmentette az életem, holtan rogyott össze. Na ekkor gyorsan összekaptam magam, egy pillanat alatt pengeélesek lettek az érzékeim. Egy férfi beszélt valakivel, valamilyen Mongúzt emlegetett, és hogy most nem tud beszélni, megvan a célszemély. Csakis rólam lehetett szó. Felvettem egy dobókést, a jobb oldalon található ajtón beléptem. Egy fegyveres tört rám, a homloka közepén célba ért kés rögtön lecsendesítette. A szobában körülnéztem gyorsan, gazdagabb lettem még néhány késsel, egy kulccsal, egy pisztollyal, és némi lőszerrel. A ház hátsó ajtaján kikukkantottam, egy újabb gazfickó közeledett. Mivel úgy látszott, a homlokra célzás az erősségem, egy lövéssel befejezetté tettem a földi pályafutását. A kulccsal kinyitottam az első ajtót, felvettem a földön fekvő kalasnyikovot. Jobb oldalon kis kalyibák voltak, pár másodperc múlva két hullával az ajtajuk előtt. Körülnéztem az egyikben, újabb lőszerek, és fegyverek vándoroltak a zsebembe. A parti úton újabb ellenfelekbe botlottam, majd arra lettem figyelmes, hogy egy motorcsónak száguld felém. Egy nagyon ocsmány kopasz fickó osztotta az utasításait a csónakból. Megpróbáltam lelőni, de sajnos nem sikerült. Azt kiáltotta: ’El kell venni tőle a széfkulcsot!’, majd közvetlenül hozzám címezte következő szavait: ’Nem menekülhetsz örökké, XIII!’. Ezután eltűnt a színről. Mégsem maradtam egyedül, az úton további gazfickók állták utam. Eljutottam egy újabb kalyibáig, ott ártalmatlanná tettem egy újabb fickót, és találtam nála egy kulcsot, ami a közelben parkoló dzsiphez tartozott. Egy perc sem kellett hozzá, már New York felé tartottam. A nagy alma felé vezető úton folyton a kopasz férfi arca, és az a pillanat járt a fejemben, amikor megölték a segítőmet.
11:00 Üzleti negyed – Winslow Bank – Midtown – New York
A fegyvereket az autó kesztyűtartójába rejtettem, egy bankba nem szerencsés ilyen arzenállal belépni, esetleg félreértik. Beléptem az épületbe, az egyik alkalmazott jó ismerősként üdvözölt. ’Régen járt nálunk Mr. Rowland. Elkérhetem a széfkulcsát?’ Természetesen odaadtam, majd a fémkereső detektoron átlépve követtem őt a széfterembe. Az őr szintén régi ismerősként üdvözölt. Rowland lenne a nevem? Elindultam a leghátsó sorhoz, ahol a széfem volt a banki alkalmazott szerint. Meg is találtam. Kinyitottam, egy táska és egy beélesített robbanószerkezet lapult benne. Ahogy megláttam a dinamitot, újabb emlékek ugrottak be. Jártam már itt valamikor.
Egy női hang azt mondja: ’Carrington-nak igaza volt, bekapták a csalit!’. A hang tulajdonosát is meglátom hamarosan, a társam lehet. Egy notebook előtt áll és azt mondja: ’Nagyon meleg ez az anyag, a XX-as ölni tudna érte! Elkapjuk mindegyiket a XX-as számútól az I-es számúig!’ Majd aggódó tekintettel az mondja: ’Mit tervezel azon a hajón? Titkos, mi? Naná, biztos ez is annak a lánynak az ötlete. Megnézném a… az a lány csak bajt hoz rád!’ Miközben ezt mondja, beteszi a táskát és a robbanószerkezetet a széfbe. ’Na elég a dumából, élesítsd!’
Mikor észbe kaptam, már csak pár másodpercem maradt a bomba robbanásáig. A saját csapdám már csak nem öl meg, gondoltam, és szaladtam, amilyen gyorsan csak tudtam. Igencsak nyakamba szedtem a lábam. Sikerült megúsznom, de ebben szerepet játszott az is, hogy a robbanószerkezet úgy lett beállítva, hogy csak a széfben, és a környékében – értsd előtte álló ember – tegyen kárt. Szégyen a futás, ráadásul milyen fárasztó, gondoltam. De nem volt időm sopánkodni, megszólalt a riasztó, menekülnöm kellett. A bomba ütötte lyuk hasznosnak bizonyult, egy csatornába jutottam. A végében egy létrát találtam, azon felmászva egy szellőzőcsatornába kerültem. A végén egy elkorhadt fedél állta utamat, amit egy kisebb ütéssel porrá zúztam. Egy folyosóra jutottam, ahol egy őr a riasztót próbálta kikapcsolni. A háta mögé osontam, és leütöttem. Elvettem a fegyverét, de el is raktam, nem akartam ártatlan embereket gyilkolászni. Inkább felvette a lépcsőfordulóban található széket, és miután a lépcső tetején kinyitottam az ajtót, az ott található őrt a székkel ártalmatlanná tettem. Körbe kellett mennem a folyosón, eközben még két őrt csaptam le székkel. Találtam egy ajtót, amire az volt írva: IGAZGATÓ. Belépve a bankigazgató irodájának előszobájában találtam magam. Az irodába be lehetett látni egy hatalmas ablakon keresztül. Az igazgató teljesen be volt rezelve, telefonon beszélt valakivel reszkető hangon: ’Süket vagy? Azt mondtam, a XIII még mindig életben van! Szólj a Mongúznak, azt akarom, hogy kapjátok el, de rögvest!’ Letette a telefont, és kisietett a szobából. A samesza elindult az irányomba, elbújtam az ajtó mellett, egy hamutartóval a kezemben. Egyszer még hálás leszel nekem, mondtam a földön fekvő testnek, miután a hamutartó görbületeit kiegyenesítettem a fején. Az igazgató után siettem. A következő terem két oldalán egy-egy őr próbált megtalálni, szép álmokat kívántam nekik. A terem végében található ajtó zárva volt. Szerencsére mellette volt egy szellőző fedél, ami könnyű prédának bizonyult. A szellőzőcsatornán átjutva a zárt ajtó túloldalán találtam magam. A folyosó végében egy iroda volt, ahol egy nő állt nekem háttal. Mögé lopakodtam, és elkaptam, hogy magam előtt tartva pajzsnak használjam. Felvettem a mágneskártyát az asztalról és kinyitottam vele az iroda ajtaját. Három őr várt rám csőre töltött pisztollyal, és marcona ábrázattal. Addig hátráltam, amíg egy liftig értünk. Ott a kártyával sikerült bejutni és miután megnyomtam a gombot, elengedtem a túszom, aki lefeküdt pihenni egy kicsit. A liftből kilépve rögtön tűzharcba keveredtem, valaki újabb adag gonosz fegyverest küldött, hogy megállítsanak. Ekkora már elhatároztam, a végére járok a… a dolgaimnak, akárki is legyek. A földön fekvő őr pisztolyát felvettem, a körfolyosó másik oldalán lelőttem az egyik rosszfiút, majd az ajtón bementem, és az irodákban lelőttem a többi behatolót is. Felvettem a fegyvereiket. Így már egy shotgun-ra is szert tettem. A folyosó végén nyitva volt az ajtó, a berohanó srácot kinyírtam, és a jobb oldali ajtón kimentem a tűzlétrához. Amikor lemásztam, négy egyenruhás, és egy civil fickó állta utam. Nem tehettem mást, megadtam magam. A civil ruhás csak annyit mondott: ’ FBI, Steve Rowland adja meg magát, letartóztatjuk.’ És valóban, letartóztattak.
20:00 Az FBI titkos irodája – Brooklyn
Egy FBI irodában ültem, kezem odabilincselve a székhez, és ha ennyi nem lenne elég egy alapos döbbenethez, felvilágosítottak, hogy minden jel szerint megöltem az Egyesült Államok elnökét. Amos ezredes megmutatta a merénylet pillanatainak képeit, és valóban, ott álltam egy ablakban, kezemben távcsöves puskával. A beszélgetést egy telefonhívás, majd egy hatalmas robbanás szakította félbe. Nem tudnám megmondani, melyik volt az ijesztőbb, ugyanis a telefonban egy hang közölte a vallatóimmal, hogy a Pentagonból ellopták az irataimat, de arra mindenki tisztán emlékszik, hogy én – Steve Rowland – több mint két éve meghaltam Mexikóban, egy küldetés során. Még meg sem emésztettem a hallottakat, már jött is a robbanás. A vallatóim kisiettek az irodából, rögtön ezután egy hang szólongatott a szellőző csatornából. Az a lány volt, akinek az arca a bank széfjében ugrott be. Jól irányzott lövésekkel megszabadított a bilincstől, és azt mondta, siessek, vár rám a tetőn.
Innentől az események elképesztő módon felgyorsultak. Megnyomtam egy kapcsolót a falon, de semmi nem történt. Felvettem egy ’PENTAGON’ feliratú aktáját a földről, kimentem a folyosóra. Ott két őr állta az utam. A falon találtam egy szellőzőcsatorna fedelet, összetörtem, a csatorna túloldalán találhatót szintén. Az egyik őr bejött a szobába. Visszamásztam, megragadtam egy széket, és csúnyán lecsaptam a széken ücsörgő gyanútlan társát. Aztán felvettem a székét, és lecsaptam a másikat is. Az irodában találtam lőszert, és kötszert. Kimentem a folyosóra, a végén található ajtón bementem, és gyorsan ártalmatlanná tettem az ott tartózkodó FBI alkalmazottat, egy-két jól irányzott ütéssel. Nem tudtam, hogy gyilkos vagyok-e vagy sem, de nem akartam a bűnlajstromom további emberölésekkel tetézni. Ha tudtam volna… Néhány doboz mögött újabb szellőzőfedél lapult. Innentől a szellőzőben közlekedtem. Lövések dördültek, az FBI-osok rettegve menekültek a váratlan betolakodók elől. Semmi esélyük sem volt, halomra lőtték őket. Szerencsére, ha véget ért egy szellőző, a szemközti falon újra találtam egy fedelet. Addig bújócskáztam, amíg elfogyott a szellőzőrendszer. Amint kiléptem a folyosóra, megtámadott egy fegyveres. Leütöttem egy téglával, amit a szellőzőben találtam, és elvettem a pisztolyát. Meglátogattam egy edzőtermet, majd egy vetítőt, mindenhol hullák maradtak utánam. A folyosót követve robbanás nyomait fedeztem fel. A robbanás hatalmas léket nyitott a falon, mögötte lépcső vezetett egy lepusztult padlásra. Rádión valaki erősítést kért, úgy látszik, rájöttek, nem adom könnyen magam. A padláson szobáról szobára haladtam, minden szobában ártalmatlanított gonosztevők maradtak utánam. Addig mentem, amíg egy hosszú folyosót találtam, annak a végében egy létrát. Azon felmásztam.
Tető – FBI titkos iroda
A tetőn az ismerősnek tűnő hölgy várt. Azt kérdezte: ’Tényleg semmire sem emlékszel?’ Megkérdeztem, hogy ő kicsoda. Elmondta, hogy ő Jones őrnagy, Carrington tábornok első tiszte. Felvilágosított, hogy Carrington, aki az én főnököm is, párhuzamosan az FBI-al nyomozásba kezdett, az elnök gyilkosának kézre kerítésére. Három napja eltűnt, most viszont az őrnagy egy informátor hívását várta, aki állítólag tudta, hol van a tábornok. Abban biztos voltam, saját magamon kívül az őrnagyra is vigyáznom kell, ha baja esik, sosem tudom meg, hogy ki vagyok valójában.
Nem maradhattunk egy helyben, mozgásba kellett lendülnünk. Az őrnagy adott egy kampót, amivel megcéloztam egy fém tartószerkezetet, ami jó magasan volt, a fejem felett. Felhúztam magam, és átlendültem a tetőre az őrnagy mellé. A szemközti tetőről lőni kezdtek, fedezékbe rohantunk. Jones adott egy távcsöves puskát. Nyilván ezzel is tudok bánni, gondoltam, majd leszedtem a fickókat. Jones odaszaladt egy másik fém tartószerkezethez, és megdöntötte, hogy le tudjuk ereszkedni. Miközben lefelé tartottam, a tetőt ellepték a fegyveresek. Szerencsére volt bőven lőszer a távcsöves puskához. Követtem az őrnagyot. Egy zárt ajtó állta utunkat, amíg Jones elbánt vele, körülnéztem a tetőn, az egyik kuckóban lőszert, és kötszert is találtam. Jones nem csak szemrevaló volt, de rendkívül ügyes is, gyorsan bejutottunk a helységbe, ahol újabb hidegre tett ellenfelet hagytunk. Kijutottunk a tűzlétrához, követtem az őrnagyot. A létra megrongálódott, futásból vettem lendületet, úgy ugrottam át. Szemmel láthatóan nem voltak problémáim a magasságokkal. Az is, hogy a Jones által kinyitott ajtó mögötti két gazfickót gyorsan a másvilágra segítettem. Újabb tetőre értűnk, ahol távcsöves puskával felszerelt ellenfelek vártak ránk. Lelőttem őket, utána egy nagy ugrással újabb tetőre értünk, ez kerítéssel szépen le volt zárva. Követtem az őrnagyot, berúgott egy ajtót, majd felrobbantott egy kis kunyhót, ahonnan köhögve, félig megvakulva ugráltak ki az ürgék. Nem ugráltak sokáig. Jones előrement, beugrott egy ablakon, én meg utána. Bementünk egy szobába, amikor megszólalt Jones rádiója. ’Carringtont elkapta Standwell ezredes, és Emeraldba szállítatta, egy titkos katonai bázisra a hegyekbe! Nem tudom, miért akarja Standwell távol tartani Carringtont a Pentagontól…’ Nem tudta befejezni a mondatot, mert hírtelen hangokat hallottunk az ajtón kívülről. Nyugtalanító hangokat. Valamilyen páncéltörőt emlegettek, és mire felfogtam, mit akarnak ezzel, már fel is robbantották az ajtót. Az ajtó előtti ürgéket gyorsan lerendeztem, Jones előreszaladt, egy kapu mögött ugyanis egy szimpatikus helikopter parkolt. Nem tudta kinyitni az ajtót, előtte ki kellett kapcsolni a biztonsági rendszert. Egy épületből egy öngyilkos krapek szaladt ki. Miután megöngyilkoltam, bementem a helységbe, és tönkretettem a biztonsági rendszert. Szabad volt az út a helikopterhez. Bye-Bye New York.
06:00 Híd – Emerald katonai bázis – Sziklás-hegység
Jones őrnagy kitett a hegyekben, aztán érzékeny búcsút vettünk egymástól, elindult, hogy keressen egy helyet, ahol le tud szállni. Elindultam a hegyi ösvényen, arra gondoltam, felvehettem volna egy sálat, akkor talán nem fáznék ennyire. A hóban halkan, puhán lépdeltem. Az egyik kanyar mögött meglepetés várt, nem csak én jöttem a bázisra, hanem egy rakás kopasz egyenruhás is. Az egyik pont most ölt meg egy katonát. Miután kinyírtam, egy teherautót láttam elszáguldani. Az ösvény végén balra néztem, három katona őrködött egy alagút lezárt végénél. Jó használatot tett a távcsöves nyílpuska, szép csöndben, és kellő távolságból sikerült őket hidegre tenni. Felszedtem a fegyvereiket, közben bejelentkezett Jones a rádión. ’Keresd meg Carringtont, mielőtt baja esik!’ Az úton két újabb kopasz közeledett, távcsöves nyíl elő, két jól irányzott lövés. Elindultam a bázis felé. A teherautó a hóba fúródott, két kopasz ott szentségelt mellette. Megnyugtattam őket. Halálosan nyugodtak lettek. Egy kanyar után megláttam a hidat és az úton három kopasz fegyverest. A híd nyitott állapotban volt, be kellett zárni valahogy, hogy át lehessen kelni rajta a bázishoz. A híd előtt közvetlenül állt egy bódé, benne a kar, amivel a hidat be lehetett volna zárni, ha valaki nem kapcsolta volna le az áramot. Mielőtt az áramproblémát megoldottam volna, leszedtem két kopaszt a híd túloldalán, a távcsöves nyílpuskával.
A bódétól nem messze egy ajtót találtam, amin bementem. Egy nagy raktárba vezetett, ahol a kopaszok éppen halomra lőtték a katonákat. Segíteni már nem tudtam, mindenkit kivégeztek. Miután megbosszultam őket, a lépcsőn felmentem az emeletre, ahol visszakapcsoltam az áramot. Eközben hallottam, ahogy egy teherautó érkezik a raktár elé, sejtettem, hogy nem lesz könnyű kijutni. Annyira nem is volt nehéz, csak a hangos gépfegyverzajtól hamarosan sípolni kezdett a fülem. Kimentem a bódéhoz, meghúztam a kart, így a híd végre használható állapotba került. A túloldalon a bázis bejárata előtt megálltam, mert hangokat hallottam kiszűrődni az egyik kis házikóból. Ketten veszekedtek. ’Itt kell senyvednünk, ráadásul az őskövület Carrington miatt! Ismered, biztos, hogy órákba telik, mire beszélni kezd. Eleve, miért riadóztatott ennyi embert az a marha McCall? Azért csatlakoztam a SPADS-hoz, hogy jó meleg szigetekre jussak el, nem azért, hogy itt fagyjak meg!’ Nem hagytam, hogy megfagyjanak, jól befűtöttem nekik. A bázist hermetikusan lezárták, csak lövöldözés zaja hallatszott ki folyamatosan. A ház tetejére másztam fel a bal oldalán található dobozokon ugrálva. A ház fölött egy fém rudat találtam, a kampóval felkapaszkodtam. A szirten pár lépés múlva egy szellőző fedelet találtam. Bementem, és lemásztam egy létrán.
Tető – Emerald katonai bázis – Sziklás-hegység
A szellőzőfedélen kimászva egy hatalmas udvaron találtam magam. Jones bejelentkezett a rádión: ’A bázisra egy létrán tudsz bejutni, de 10.000 voltot vezettek bele, a vicc kedvéért. Le kell kapcsolnod mind a négy generátort, hogy a létrát használni tudd.’ Az udvar két részre volt osztva egy nagy fallal. A baloldali részén két nagyobb épületbe, és egy kisebb bódéba lehetett bejutni. A közelebbi épületben és a bódéban volt egy-egy generátor. A jobboldali részén a sarokban található barakkban és a hegyoldalhoz közeli barakk mögött, egy bódéban volt a maradék kettő. Ahhoz, hogy ezeket kiiktathassam, először körbementem mindkét oldalán az udvarnak. A hidegnek köszönhetően nem voltak túl sokan az udvaron. Szép halkan kellett elintézzem őket, nehogy valaki megszólaltassa a riasztót. Dobótőrrel és távcsöves nyílpuskával dolgoztam. A fontosabb ajtók be voltak zárva, ezeket álkulccsal nyitottam ki. Az épületekben is voltak SPADS katonák, gyorsan kellett végezzek velük. A baloldali udvar jobb sarkában, egy ajtó mögött találtam meg a létrát. Itt is volt egy őr. Nem sajnáltam tőle az ajándék kést. A létrán felmásztam, végeztem az ott található őrszemmel. A szírt végén egy nagy fémkampó, és a saját kampóm segítségével lemásztam. Újabb szellőzőcsatorna segítségével bejutottam.
Carrington cellája – Emerald katonai bázis – Sziklás-hegység
Követtem a csatornát. Kihallgattam McCall és egy ismeretlen beszélgetését. Az ismeretlen nagyon leteremtette McCall-t a vérengzés miatt. Azt mondta, nem azt adta parancsba, hogy minden katonát mészároljanak le. Utána még azt, hogy most már öljenek meg mindenkit, nem maradhat szemtanú. McCall megkérdezte: ’Mi legyen Carrington-nal?’ Az ismeretlen: ’Ha elvesszük a szivarjait, úgyis rögtön vallani fog.’ Ezután kimentek az irodából. Lemásztam a szellőzőből. Az egyik asztalon találtam egy monitort, melyen nyomon követhettem az iroda előtti területen történő mozgást. Amikor az őr eltávolodott, elindultam, hogy rendet tegyek. Minden szobát körbejártam, és kinyírtam az összes SPADS katonát. A folyosó végén egy liftet találtam. Elindultam vele fölfelé, és pont mikor felértem, szemtanúja voltam, ahogy brutálisan kivégeznek egy katonát. Egy folyosóra jutottam, ahol nem tudtam bemenni egy ajtón sem, mert mágneskártya kellett a bejutáshoz. Az egyik ajtó jobboldalán egy szellőzőnyílást találtam. Ezen átjutottam és egy létrán felmentem. A tetején elindultam egyenesen, amíg bal oldalt egy liftaknát találtam. A liftaknában csak úgy cikázott az elektromosság. Két katona beszélgetett alattam, az egyik valamit kapcsolgatott. Ettől időnként megszűnt az elektromos kisülés az aknában. Egy ilyen pillanatot kihasználtam, gyorsan csőre töltöttem a gépfegyvert – ki tudja hova csöppenek, és leereszkedtem a kampó segítségével. A két katona egy pillanat múlva tüzelni kezdett. Két pillanat múlva halottak voltak. Egy ajtón bementem egy kis irodába, ahol az asztalon megtaláltam a mágneskártyát. Mikor felvettem, két katona szaladt be a folyosóra, az egyik megpróbált lelőni, de golyóálló üveg mellett álltam. Visszamentem az előző irodába, és kinyitottam a nagyobbik ajtót a kártyával. Kidobtam egy kézigránátot, hogy ne érjen meglepetés, amikor kilépek majd az ajtón. Ki tudja, hogy miért, de rengeteg hulla feküdt mindenfelé. Balra mentem, ahol az előbb kártya híján elakadtam. Most simán sikerült bejutni. Körbejártam a szintet, mindenhol lelőttem az összes katonát. Az egyik nagyobb szobában – talán valamiféle szálláshely volt – megnéztem az összes szekrényt. Visszamentem ahhoz az ajtóhoz, ahol bejöttem erre a folyosóra, és a bementem azon az ajtón, ami ott állt rögtön mellette. Ez egy kis raktár volt, dobozok voltak benne, meg egy kekeckedő fegyveres. Nem sok időt hagytam neki. A dobozokon felmásztam, és újra egy szellőző csatornában találtam magam. Ahogy elindultam, meghallottam Carrington hangját. A szivarját elvették tőle, emiatt veszekedett valakivel. Újra megszédültem, és egy emlék tört rám hatalmas erővel.
Sötét van, egy toronyból fényszóró világítja meg a területet, ahol egy sátor előtt Carrington áll. Azt mondja: ’Semmit sem kell bizonyítanod a SPADS-nak, fiam. Egy A osztályú küldetésem van a számodra!’
Követtem a szivarfüstöt, és Carrington hangját. Amint kimásztam a szellőzőből, Carrington cellája előtt találtam magam. A tábornok teljesen elképedt. ’A legjobb emberem … életben van!’ Kiengedtem a cellájából. Rádión bejelentkezett Jones-nak, aki közölte vele, hogy amnéziás vagyok, és semmire sem emlékszem. Rágyújtott egy szivarra, és utána kikiabált az őrnek, hogy az ajtóhoz csalja. Gyanútlanul kinyitotta az ajtót, majd visszahátrált, a gépfegyveremből mellkasa felé irányuló golyók miatt. Kirontottunk, jobbról és balról támadtak minket, mindent megtettem, hogy Carrington-nak ne essen bántódása. Jobbra indultunk, csak követtem őt, és lelőttem mindenkit, aki az életünkre tört. Jobbra kanyarodtunk egy rácsos ajtónál, majd balra egy lépcsőre, aztán megtaláltuk a kijáratot.
Felvonó állomás – Emerald katonai bázis – Sziklás-hegység
Nagyon jó volt újra a friss levegőn lenni, akármilyen hideg volt is. A közelünkben volt egy kabinos felvonó, az volt a tervünk, hogy azzal lépünk meg innen. Katonák hangját hallottuk, valami problémájuk volt a felvonóval, nem találták a beindításához szükséges biztosítékot. Carrington megvárta, amíg lelőttem az állomás környékén tartózkodó katonákat. Beszaladtam, jobbra bementem egy ajtón, majd újra jobbra. Lelőttem a fickót, és elvettem a mágneskártyáját. Visszamentem a szabad levegőre, balra egy ház állt. A kártyával kinyitottam az ajtót, és felvettem a biztosítékot. Ekkor újabb hullámban katonák érkeztek az állomáshoz, akikkel nem bánhattam kesztyűs kézzel. Beszaladtam jobbra, ahol felvettem a kártyát. A biztosíték szekrényt kinyitottam, behelyeztem a biztosítékot a helyére. Kimentem az ajtón, át az állomás másik oldalára, ahol egy lépcső vezetett a tetőre. A tetőn egy kis bódé állt, abban egy kart kellett meghúzni, hogy a felvonó beinduljon. Carrington a felvonó mellett várt rám. Mielőtt elindulhattunk volna, még három srác próbálkozott meg a lehetetlennel.
Felvonó – Emerald katonai bázis – Sziklás-hegység
Carrington kiborult: ’Olyan közel voltunk, hogy elkapjuk a szemeteket… Amikor eltűntél, az volt a feladatod, hogy felfedd az I-es kilétét. Nem ugrik be semmi, ugye? Figyelj ide fiam, húszan vannak, húsz összeesküvő, számok mögé bújva. Steve Rowland kapitány egy volt közülük. Ő volt a XIII-as, ő ölte meg az elnököt. A felettese elárulta és felbérelte a Mongúzt, hogy ölje meg…’ A szavai nyomán mély elkeseredés vett rajtam erőt, ha nem Steve Rowland vagyok, akkor kicsoda? És milyen összeesküvésbe cseppentem?
Nem volt túl sok időm az önsajnálatra, természetesen nem hagyták, hogy ilyen könnyen megszökjünk. Egy rakáta találat érte az egyik oszlopot, így a felvonó félig elfordult, semmi esély nem volt, hogy tovább tudjunk menni vele. Elkezdtek lőni a kabinra, Carrington adott egy távcsöves puskát, hogy fedezzem, amíg lemászik a felvonó alá. A kötél elszakadt, Carrington lezuhant. A kabin hátuljából elintéztem azokat, akik lőttek ránk. Kellett találnom egy helyet gyorsan, ahova kilőhetem a kampót, mielőtt lezuhan a kabin. Felmásztam a tetejére, ott találtam egy megfelelő helyet. Leereszkedtem a tábornok mellé, szerencsére semmi baja sem esett. Hatalmas lövöldözés vette kezdetét, fedeztem a tábornokot, amíg elindult balra, egy ösvényen a helikopter felé. Többször ránk támadtak, amíg odaértünk, a helikopternél Jones egy géppuskával aprította az ellent. Segítettem neki, hogy Carrington is csatlakozhasson hozzánk. Kiderült, hogy nem indul a helikopter, amíg gyorsan megszerelték, én a géppuskával távoltartottam a kopaszokat. Nem kellett hozzá túl sok idő, és újra úton voltunk.
05:00 Keelownee folyó – Sziklás-hegység
Le kellett szállnunk, ebben a rossz időben nem tudtunk tovább repülni. Azt mondtam a tábornoknak, ne húzza az időt, tudnom kell, hogy ki vagyok. Ekkor megszólalt a rádió. Kim volt az, rémülten szólította a tábornokot. Azt mondta, hatalmas bajban van, menjünk segíteni, amilyen gyorsan csak tudunk. Jones eléggé szkeptikus volt, ’Ki tudja, megint milyen zűrbe rángat minket ez a nő?’ De a tábornok lecsitította: ’Keelownee csak egy ugrásra van innen, induljunk.’ Megkérdeztem, ki ez a nő. A tábornok azt mondta, egy ügynök, velünk dolgozik az ügyön. Egy tisztáson szálltam ki a helikopterből, nem messze onnan négy fickó veszekedett, valamilyen célpontról volt szó, akit nem találnak. Az egyikük azt mondta, a Mongúz nemsokára itt lesz, és ha addig nem találják meg a lányt, lesz ám haddelhad…
Elindultam feléjük, a srácok viccelődtek, a jó hangulatot gyorsan tönkretettem. Követtem az ösvényt, amíg a tó partjára nem értem. Egy motorcsónakban újra feltűnt a kopasz krapek, de amint megjelentem a színen, gyorsan elhúzott. A sameszait gyors lövésekkel földre kényszerítettem. Tovább mentem az ösvény mentén, fegyveresek hóemberépítéssel ütötték el az időt és azon veszekedtek, ki csinálja jobban. Eldöntöttem a vitát egy sorozattal és mentem tovább. Újra a tópartra értem, amikor Jones a tó felé repült a helikopterrel. ’Kicsit messze raktunk le a célponttól, menj át a tó túloldalára, keresd meg a vízesést, azon túl már ott lesz a ház nagyon közel.’ A jégtáblákon ugrálva átjutottam a túloldalra és már hallottam is a vízesés hangját. Egy tisztáson öten körbevettek, de mégis ők húzták a rövidebbet. A vízesés alatt, a vékony ösvényen – újabb halott gazfickó – eljutottam a faházig.
Faház – Keelownee folyó – Sziklás-hegység
Az ösvényen elmentem a házig, majd néhány tétova pillanat után beléptem. Kim – a lány a fényképről – ugrott elő egy pisztollyal hadonászva. Amint meglátott, megdöbbenve azt mondta: ’Istenem, te élsz?’ Ekkor újra elvesztettem az eszméletem.
Ugyanebben a faházban vagyok, Kim-mel. Azt mondja: ’A sebész kiváló munkát végzett.’ Ezután egy újabb kép ugrik be, műtőasztalon fekszem. Valaki megkérdi: ’Elkezdhetem a tetoválást?’ Ezután már megint a faházban vagyok, egy ágyban fekszem. Ott áll mellettem Kim és Carrington. Kiderül, hogy Kim és férje részt vettek az összeesküvésben. A férje volt a XIII-as, ő a XVII-es. A Mongúz végzett vele, és most engem átoperáltak, hogy ugyanúgy nézzek ki, mint Steve Rowland, azaz a XIII-as. Mindketten azt akarják, találjam meg az összeesküvőket, beleértve az I-est is, hogy megtudjuk, ki ölte meg az elnököt, és miért. Kim megmutatja, hogy a sarokban lévő faládába egy fegyvert rejtett a biztonság kedvéért.
Magamhoz tértem. Kim azt mondta: ’Felfedtem három összeesküvő kilétét. A SPADS táborba tartottak egy titkos találkára. Neked is ott kell lenned, én végeztem a feladatoddal, most te jössz.’ A szavait robbanás szakította félbe. Hogy menekülni tudjon, fedeznem kellett. Odaszaladtam a faládához, egy M60-as volt benne. Kimentem a ház elé, és mindenkit pörkölt mogyoróvá aprítottam. Egy helikopterről is lőttek, csak úgy potyogtak a lövéseim nyomán, mint a gesztenyék ősszel. Amikor nem voltak többen, visszamentem a házba, és a falon robbantott lukon keresztül elindultam az ösvényen. Lépten-nyomon kopaszokba botlottam. A hegy aljához értem, amikor a lövések hatására egy lavina indult el. Jones megpróbált figyelmeztetni, de már késő volt. A lavina maga alá temetett.
Plain-Rock
Egy börtöncellában tértem magamhoz. Mellettem egy megzizzent SPADS katona beszélt folyamatosan marhaságokat. Hamarosan egész csapat állt az ajtóm előtt, ott volt két őr, Dr. Johansson, és a Mongúz személyesen. Azt mondta, mindenképpen nézzék meg a három golyónak a nyomát a mellkasomon, amit belémeresztett, kétségei vannak a személyemet illetően. Ezután elmentek, az őrök felszólítottak, hogy kövessem őket. Szép lassan mentem az egyik után, nehogy egy hírtelen mozdulat miatt feldühödjenek. Bezavartak egy mosdóba, ahol két másik őr várt. Itt már cselekedhettem, az egyiket egy üveggel, másikat egy partvissal csaptam le. A mosdó minden ajtaja be volt zárva, de a hátsó szobában a dobozokon feljutottam a szellőzőcsatorna tetejére, körbementem a mosdóban, egy zugban dobótőröket találtam, a mosdó másik oldalán lemásztam egy őr szobájába, miután elcsendesítettem. Elvettem a pisztolyát és a kulcsait. Kimentem a folyosóra, két őr – két kulcs. Megindult az ámokfutásom. Követtem a folyosót, amíg eljutottam egy rácsig, ami mögött egy őr állt. Kinyitottam a rácsot, mögé lopóztam, és leütöttem. A körfolyosóra lépve észrevettek az őrök, és csak úgy záporoztak a lövések. Az egyik őrtől elvettem a kulcsát, és azzal kinyitottam a szemközti rácsos ajtót. Futottam tovább egyenesen, egészen a liftig. Azzal felmentem egy szintet. Őrök hada várt rám, balra mentem a következő ajtón, ott rögtön be a villamosszékhez. Átmentem a siralomházba, a végén jobbra, aztán bebújtam a csövek alá, egyenesen, majd balra, ahol egy szökött rab lövöldözött rám. Lelőttem, aztán a létrán elindultam lefelé. Egy idő után megcsúszott a kezem, zuhanni kezdtem, de szerencsére vízben landoltam. Találtam egy másik létrát, azon felmásztam az elmegyógyintézetbe, Dr. Johannson birodalmába.
Dr. Johansson – Elmegyógyintézet
Kimentem a mosdóból, körülnéztem egy pár szobában, de semerre sem tudtam továbbmenni, a rácsos ablakú ajtókhoz kártya kellett, egy ajtóhoz pedig kulcs. Az egyik a rácsos ablakú ajtónál kihallgattam egy doktor és egy ápolónő beszélgetését, és láttam, ahogy egy őr bemegy a kulcsos szobába. Utána mentem, megszereztem a fegyverét, a kulcsát, és egy mágneskártyát. Kinyitottam a mágneskártyával az ajtót, és elsétáltam az énekelgető ápolónő mellett. Bemondták hangosbeszélőn, hogy megszöktem, nyugodtan használhatnak céltáblának, ha úgy gondolják. A folyosón rengeteg katona állt, bementem az első ajtón jobbra, és a kórtermeken mentem keresztül. Itt is voltak őrök, de kevesebben. Visszamentem a folyosóra, végeztem pár őrrel, és máris Dr. Johannson műtője előtt találtam magam. Nem tudtam bejutni, jobbra találtam egy műtőt, ahol egy doki és egy ápolónő volt. A halottas hűtő tetejére felmásztam, és bekúsztam a szellőzőbe. Eljutottam Johannson műtőjének a tetejére, ahol beszakadt alattam a plafon, beestem a doki mellé. Egyből rám támadt, nem volt könnyű ellenfél, egyik kezében nyugtatós injekciót lóbált, másikkal mindenféle csúnya dolgot dobált felém. Végül én nyugtattam meg őt a saját módszereimmel. Elvettem a kulcsát, kinyitottam vele a széfjét. Itt megtaláltam az álkulcsom, a kampóm, és a rádióm. Odamentem ahhoz a gumiszobához, ahova egy ápolónőt bezártak a bolond mellé. Újabb emlék ugrott be.
Szentély. Félhomály van, többen vagyunk, fehér lepelben, mint a KKK tagjai. Senkinek nem látszik az arca. Körben állnak, én a hátuk mögöttt. Carrington szavai ugranak be: ’Húszan vannak, húsz összeesküvő, akik számok mögé bújnak!’ A középső azt mondja: ’Üdvözlöm a csapat vezetőit a birtokomon! Úgy érzem, hogy a környezet tekintélye pontosan illik a célkitűzéseinkhez, ezért felajánlom, hogy a fontosabb összejöveteleket itt tartsuk ezen túl!’
Kiengedtem az ápolónőt, aki felajánlotta, hadd legyen a túszom, úgysem tudok kijutni másképpen. Elfogadtam az ajánlatát, egyenesen kihátráltunk a folyosóra, három őr szigorú tekintetének a kereszttüzében. Szóltam Jones-nak, hogy jövök kifelé. Eljutottunk az éneklős ápolónőig, itt egy őr kinyitotta a rácsos ajtót, hogy rám támadhasson. Elengedtem a lányt, lelőttem az őrt, és már kinn is voltam.
16:00 Grand Canyon
Beugrottam egy mentőbe, szóltam az ott tartózkodó ápolónőnek, hogy vezessen. Hatalmas autós üldözés vette kezdetét. Az ápolónő azt mondta, hiába menekülünk, egy sivatag kellős közepén vagyunk, és ha így rohanunk, bezuhanunk egy szakadékba. Igaza is lett, sikerült egy kisebb szakadék aljában landolni.
Az ápolónőnek búcsút intettem, elindultam az ösvényen. Egy fémkampó segítségével felkapaszkodtam. Jones beszólt rádión, rengeteg fegyveres jelent meg. Így szereztem egy távcsöves puskát, ami nagyon jól jött, az ellenfeleim rakétákat lövöldöztek folyamatosan. Egy kisebb kanyonban rögtön négyen szórták az áldást. Jobbra találtam egy másik ösvényt, azon haladtam fölfelé, szirtről szirtre ugrálva, amíg egy domb tetejére értem. Itt egy ládán rengeteg lőszert, ilyesmit találtam. Kötelek voltak kifeszítve a kanyon két oldalán, átcsúsztam az egyiken, mentem egy kicsit, lőttem folyamatosan, átcsúsztam a másikon. Így haladtam kötéltől kötélig. A végén egy bánya bejáratához értem. Bementem, és a végén balra fordultam.
A bányából egy szirtre jutottam, messze alattam már vártak egy páran. A távcsöves lassan a kedvenc társammá vált. A sínen lementem a hullákhoz, majd miután összeszedtem a fegyvereiket, tovább indultam. Fém kampó segítségével felhúztam magam, és balra lendültem a sziklaszirtre. Ezen haladtam tovább, volt egy hely, ahol csak egy nagy ugrással tudtam átlendülni. Kimentem a szirt széléig, és leszedtem a fogadásomra érkezőket. Visszamentem oda, ahol az előbb nagyot ugrottam, és szikláról sziklára szépen leereszkedtem. Újabb fennsík, újabb hullák, újabb ereszkedés. Hatalmas létrákon másztam fel, Jones értesített, hogy mindjárt egy romhoz érek, mögötte találok egy utat, ami a repülőgép rejtekhelyére vezet. A rom összes ablakából lőttek rám. Többen rakétákat. A rom mögött tényleg ott volt az út, innen már gyerekjáték volt a repülőhöz sétálni. Nem engedtek el könnyen, még egy-két RPG-s megpróbált megállítani.
Jones megkérdezte: ’Mi lenne, ha elrepülnénk Mexikóba?’ Természetesen bármikor szívesen iszom egy margaritát a tengerparton, de tudtam, most nem egészen erről lesz szó.
07:00 Csatorna – Spads tábor – Calaveritas Island – Mexikó
Beurottam a vízbe a csónakból. Jones értesített, a térképen talált egy csatornát a világítótorony alatt, azon talán be tudok jutni. Lemerültem és beúsztam. Az első elágazásnál jobbra beúsztam, és gyosan –mielőtt megszólaltatják a riasztót – lelőttem a két katonát, akik a hídon beszélgettek. Felhúztam magam a kampóval, az ajtónál található konzolon megnyomtam a kapcsolót. Bejött még egy katona, lerendeztem. Beugrottam a vízbe, és beúsztam a csatornába, aminek az imént kinyitottam az ajtaját. Az első elágazásnál beúsztam jobbra. Kihallgattam két katona beszélgetését. Az egyik nagyon meg volt rémülve a látogatók miatt, a másik azt mondta, semmi gond, csak pakolják tovább a cuccot a tengeralattjáróba. Visszaúsztam, és addig úsztam tovább, amíg egy repedésen sikerült kiúszni a csatornából. Épp időben, pár másodperc és már nem bírtam volna levegő nélkül. Egy szirtre jutottam, a kampó segítségével átlendültem egy másik szirtre, majd egy harmadikra, ahol egy résen bejutottam a tábor tetejéhez. Ott újabb érdekes beszélgetést hallottam. McCall, Standwell és ismeretlen rólam beszélgettek. Hogy mennyi zűrt okoztam, mióta feléledtem. Abban megegyeztek, hogy jobb, ha a Mongúz végez velem, nem lenne jó, ha minden csip-csup ügyben az I-eshez rohangálnának. A dombon találtam egy szellőzőt, lemásztam.
Spads tábor – Calaveritas Island – Mexikó
Jones azt mondta rádión: ’Nyomás, helyezd el a poloskát McCall sátrában!’ Egy csatornában úsztam előre, két katona Steve Rowland nagy vetélytársáról beszélgettek. Nem jutott eszükbe a neve. Az egyik megkérdezte, mi lehet vele. A másik azt mondta: ’Ha jól hallottam, Carrington adott neki munkát.’ Lebuktam a víz alá, találtam egy létrát, azon felmásztam, és egy zuhanyzóban találtam magam. Ekkor az egyik katonának beugrott a név: ’Jason Fly, ez az!’ Ekkor újabb emlékkép tört rám.
Ugyanebben a zuhanyozóban vagyok, szemben velem Steve Rowlands. Azt mondja: ’Hé Fly, ma kimenőm lesz, nehogy a távollétemben rossz színben tűntess fel! Mert a tegnapi feladatot te nyerted, még nem lettél a tábor hőse!’
Bementem az öltözőbe, megnéztem minden szekrényt. Az egyikben találtam egy hangtompítót. Kimásztam az ablakon. Az egyik ház mögül szép lassan leszedtem az összes őrt távcsöves nyíllal. Az udvar túloldalán találtam egy ajtót, egy raktárba jutottam. +1 hulla. Azon túl újabb udvar következett, +3. Jobbra egy ajtón bementem, így egy autószervizbe jutottam, onnan pedig arra az udvarra, ahol McCall sátra állt. Távcsövessel leszedtem mindenkit, a hullákat elcipeltem egy jó sötét helyre, főleg azt, aki a sátor előtt állt. Bementem a sátorba, elhelyeztem a poloskát McCall telefonjában, és utána elbújtam a sátor másik helységében. McCall, Standwell és az ismeretlen érkeztek, felhívták telefonon az I-est. Egy álhadgyakorlatot terveztek, aminek során a SPADS lesz a lebonyolító. Az alelnökből elnökké avanzsált Galbrain bevette a dolgot, és támogatta is. Nagy lőszerszállítmányt várt McCall, de elmondta, hogy máris jelentős lőszerkészlettel rendelkezik. A beszélgetés során kiderült, hogy Standwell a III-as, McCall a XI-es számú. Az I-es azt mondta nekik, hogy a XVII-es /azaz Kim/ nem gond többé, valami olyan dolog van nála, hogy Kim mindenképpen el fog menni érte, és nagyon könnyen sarokban tudja tartani. Az ismeretlen azt mondta, az ügy támogatóinak listáját másnap kapja meg a IX-estől a Plazaban. McCall megmutatta a többieknek a Pentagonból kilopott dossziémat. Ezután kimentek. Jones mindent rögzített. Felvettem a aktát az asztalról, és elindultam, hogy felrobbantsam a lőszerraktárt.
Kimentem a sátorból, szemben volt egy ajtó, amin bementem, és egy újabb raktárba jutottam. A másik ajtón kimentem, és megint egy nagy udvarra jutottam. Itt szép csendben lerendeztem mindenkit. Jobbra kellett menni, és ott megtaláltam a lőszerraktárt. Két őr állt kinn előtte. Benn egy őr szaladt, hogy megállítson, de egy perc sem telt el, már elhelyeztem a bombát, ami 30 másodperc múlva, egészen pontosan 22:00-kor hatalmas pusztítást vitt végbe.
McCall – Spads tábor – Calaveritas Island – Mexikó
Három katona rohant megnézni, hogy mi történt. Ebből kettő a harmadik figyelmeztetésének ellenére odaszalad a raktárhoz, amiben egy pillanattal később felrobban még valami. A harmadikkal én végeztem. Elindultam ugyanarra, amerről jöttem, kisebb hadseregnyi katonát öltem meg. Jones újra jelentkezett, megtalálták a csónakom, mást kell kitalálnom. Eközben McCall megtudta, hogy a táborban vagyok, és hamarosan össze is találkoztunk. Nem volt könnyű, de megpörköltem, mint nagyanyám a csirkét az ünnepi vacsora előtt. Jones újra jelentkezett, a tengeralattjáró hamarosan indul, csatlakozzam, másfelé nem tudok kijutni. Az udvar közepén volt egy nagy kapu, mellette jobbra egy ajtó. Az ajtón bementem.
Tengeralattjáró bázis – Spads tábor – Calaveritas Island – Mexikó
Elindultam egyenesen, lépcsőn le. A közeledő katonák Steve Rowland-ről beszélgettek. Pontot tettem a mondat végére. Tovább futottam, egy kis irodában lőszert, kötszer, és egy iratot találtam. + két hulla. Balra ajtó, bementem, utána még egy ajtó egyenesen, ami egy nagyobb folyosóra nyílt. Két végén hatalmas kapu, egyik éppen bezáródott. A kettő között hamarosan négy hulla hevert. Szembe a falon szellőzőnyílást találtam, azon bemásztam. A végében kampóval felhúztam magam. Így a zárt kapu mögé jutottam. Hatalmas folyosó volt, az őröket távcsöves nyíllal leszedtem. Két kampó volt a plafonon, az első segítségével lemásztam, a másodikkal fel, oldalt találtam még egy szellőzőnyílást. A végén a kampóval felhúztam magam, kimásztam, 3 halott, lépcsőn felszaladtam. Az ajtón bementem, jobbra egy hosszú lépcsőn leszaladtam. Két zárt kapu között találtam magam, a jobb oldalon egy zárt ajtó volt. Álkulccsal kinyitottam, bementem. A következő ajtó hatalmas hangárra nyílt, négy katona volt ott, és még érkezett három. Hetet egy csapásra, a gépfegyver gránátvetője hasznosnak bizonyult. Bementem az ajtón, ahonnan a katonák jöttek, ott a lépcsőn felmentem. Ajtó mögött két katona várt rám. Nem hiába. Egyenesen továbbmentem, jobbra nyílt egy ajtó, ami mögött újabb hatalmas hangár volt. Távcsöves nyílpuskával leszedtem mindenkit. Egy kampón leereszkedtem. Egyenesen elindultam, minden ajtó zárva volt. Jobb oldalon középen találtam egy létrát. Azon felmásztam, majd a szellőzőbe szokás szerint becsúsztam. A szellőzőcsatorna végén kampóval leeresztettem magam, a tengeralattjáró hangárjának előterében értem földet. Az őröket elintéztem, beugrottam a vízbe és odaúsztam a tengeralattjáró végéhez. Ott felmásztam, és megtaláltam a bejáratot.
USS Patriot
Lementem a létrán, majd a másik létra alatt álló őrt lelőttem. Lementem, kihallgattam a kapitány és az első tiszt beszélgetését. Visszamentem a létrán, és bementem az ajtón. Két folyosó futott egymással párhuzamosan, hol az egyik, hol a másik oldalon haladtam attól függően, hogy melyik oldalon találtam nyitott ajtót. Pár katonát elintéztem szép csendben a hangtompítós pisztollyal. Addig mentem, amíg megtaláltam a kapitányt. Éppen az I-essel beszélt a rádión. VII-esként jelentkezett be. Elmondta az I-esnek, hogy nagy károk keletkeztek a táborba, és hogy a XI-es elhalálozott. Az I-es utasította, hogy a váratlan események ellenére tartsa magát a tervhez, irány a Maryland kikötő. Teljesítse a küldetését bármi történjék. A küldetés szó hallatán újabb emlék ugrott be.
Egy sötét helyen – azt hiszem egy hajón – vagyok, egy lépcső tetején. A XVII-es /Kim/ beszél hozzám rádión. Azt mondja, beszélni fog rádión valakivel, azonosítsam, hogy ki az, és akkor megtudjuk, hogy ki az I-es. Lemegyek a lépcsőn, és tényleg, működik a terv, a szobában, ami mellett állok, egy férfi I-esként jelentkezik be a XVII-es kérésére. Nagy ablak van a szoba falán, de nem látom, hogy ki van odabenn. Az I-es mérges lesz a váratlan hívás miatt, és kinyitja az ajtót, ahol éppen állok. Ekkor elvesztem az eszméletem.
Úristen, gondoltam, mennyire közel voltam, hogy megtudjam, ki az I-es, ki az összeesküvés első számű embere! A kapitány kiment, a rádióhoz mentem, és bemondtam az útirányunkat Jones-nak. A baloldali ajtón távoztam, a folyosón egy őrt ártalmatlanítottam, és bementem a tisztek kabinjába. Elhúztam a függönyt, ami egy szekrényt takart, és bebújtam, jó rejtekhelynek tűnt.
Önelemzés – USS Patriot
Volt egy kis időm elgondolkodni a dolgok folyásán, illetve azon, hogy akkor ki is lehetek vajon. Eszembe jutott a letartóztatásom és az, hogy az elnök meggyilkolásával gyanúsítanak. Eszembe jutott Carrington, és a Mongúz. És eszembe jutott a Jason Fly név. Idáig jutottam, amikor felsikoltottak a szirénák. Lebuktam, menekülnöm kellett.
Kimásztam a függöny mögül, egy katona a folyosón meghallotta a lépteimet. Benyitott az ajtón, megindult a vérengzés. Visszafelé mentem pontosan arra, amerről jöttem, az ellen folyamatosan az életemre tört. Visszaértem a folyosó végére, a létrákhoz. Lementem a legalsó szintre, és elindultam újra visszafelé, amerről az előbb jöttem. Addig mentem, amíg odaértem a torpedó kamrához. Itt összefutottam a kapitánnyal, aki azt mondta, inkább itt meghal, mintsem a sikertelenségét jelentse az I-esnek. Nem kellett jelentenie, gondoskodtam róla. Elvettem a kulcsát, a torpedó helység közepén található létra ajtaját nyitotta, felmásztam. Ott felmentem, és bementem a jobboldali ajtón. Addig mentem, amíg elértem a navigációs szobát, majd a kapitány szobáját. Ott megtaláltam a torpedó akna kulcsát. Visszamentem a torpedó kamrához, kinyitottam az aknát és bemásztam.
Szabotázs – USS Patriot
A vízben landoltam a tengeralattjáró alatt. Kiúsztam egy létrához, a tengeralattjáró elejétől találtam nem messze, a hangár baloldalán. Felmásztam, előrefelé haladtam a hangárban, irtottam az ellenséget, nem volt kedvem vitába bonyolódni. Elértem a hangár végébe, ott találtam egy létrát, azon felmásztam, majd a másik létrán is. Megnyomtam a gombot a konzolon, beindítottam egy rakodó szerkezetet, ami velem egy szintben elindult felém. Ráugrottam, majd a hangár közepénél egy kampó segítségével belendültem egy irodába az ablakán keresztül. Ott megnyomtam a zsilip hidraulika gombját, ezzel kinyitottam a zsilipeket. Szigonypuskát, és egyéb jóságokat találtam egy kis kamrában. Jones bejelentkezett, csak hogy ne legyen olyan egyszerű az élet. Azt mondta, változott a terv, fel kell robbantani a tengeralattjáró propellereit, hogy innen már sehova se tudjon menni. A kampóval leereszkedtem, és elhelyeztem a töltetet a propelleren. A tengeralattjáró elejéhez úsztam, a zsilipek felé. Búvárok jelentek meg, a szigonypuska bizonyított a víz alatti harcban. A baloldalon, nem messze a tengeralattjáró elejétől megtaláltam a zsilipeket, kiúsztam.
33-as Móló – Maryland
Jones kiadta az ukászt, Carrington vár a 33-as mólónál. Kimásztam a csatornából, felugráltam a dobozokon, be az ablakon egy nagy raktárba. Két katona beszélgetését hallottam, nagyon aggódtak amiatt, hogy McCall már régóta nem jelentkezett. Lemásztam a létrán, megöltem mindenkit. Egy nagy kapun lehetett csak kijutni, ami zárva volt. Szerencsére kinyitották a srácok, hogy rám törjenek, alig bírtam meghálálni nekik a szívességet. Jobbra mentem, némi csetepaté után rájöttem, hogy nem tudok semerre sem továbbjutni, hacsak ki nem találok valami elméset. Egy ajtón be tudtam menni, a létrán pedig a vezérlőbe. Itt egy kart meghúztam, egy rakodószerkezet megindult, majd jókora lukat ütött a szemközti épület falában. A dobozokon felugráltam, és bemásztam az épületbe. Katonákat hatástalanítottam, felmásztam a jobboldali létrán, megtaláltam egy mágneskártyát, amit egyel lejjebb használni is tudtam. Kimentem az ajtón, ekkor egy helikopter támadt rám. Kicsit begurultam, ez azért már sok, gondoltam. Amikor kevésbé mozgott, küldtem neki rakétát ajándékba. Körülbelül hat vagy hét darab kellett hozzá, hogy lezuhanjon. Továbbmentem, és bár ért pár meglepetés az elmúlt napokban, most jött az eddigi legnagyobb… Carrington és Amos vártak rám, felszólítottak, hogy adjam meg magam. Carrington megkért, hogy adjam át Rowland aktáját Amosnak. Hogy végre tisztázhassam magam.
Rowland-ot halottnak nyilvánították hivatalosan, hogy az elnök megölésével kapcsolatban lehetetlen legyen gyanúsítottat találni, főleg őt ne tudják gyanúsítani. Arra valószínűleg nem számított legrosszabb álmaiban sem, hogy a főnökei ezután orvul megöletik a Mongúzzal. Valahogy sikerült visszajutnia a felesége házáig, három lövéssel a mellkasában. Ekkor találta ki Kim Rowland, valakinek helyettesíteni kellene a férjét, hogy le lehessen leplezni az összeesküvőket. Carrington adta parancsba, hogy átoperáljanak engem, Jason Fly-t, hogy a vadállat kibújjon a rejtekéből. Be is kapták a csalit. Most már csak el kellett kapnunk őket. Megkértem őket, adjanak két embert mellém, tudtam, hova kell mennem.
Bristol Suites Hotel – Maryland – Washington D.C.
Ide tervezett találkozott Winslow, Willard és a Mongúz. Le kellett hallgatni mindenképpen, hogy miről beszélnek. Kiléptem a liftből, jobbra találkoztam egy gonosztevő nővel, eltettem télire. A duplaszárnyú ajtón belépve újabb srácba botlottam, gyorsan kellett cselekednem, ha bárki bekapcsolja a riasztót, akkor a jómadarak szétrebbennek. A szoba másik ajtaján kimentem, újabb csaj jött, újabb pofon egy székkel. Megtaláltam a 41-es szoba kulcsát, a szint térképe megmutatta hol a szoba. Odamentem, még egy srácot kellett hatástalanítani, a testeket egy helyre gyűjtöttem, nehogy valaki beléjük botoljon, és megnyomja a riasztót. A 41-esben a lehallgatót Winslow fejére irányítottam, nemsokára megjöttek a többiek is. Kiderült, azt tervezik, hogy egy saját diktatórikus államot alapítanak, ehhez kellett a kamu hadgyakorlat is. A nagyra törő terveiket ecsetelték éppen, amikor Willard észrevett. Amos azt mondta, el kell kapni őket, nem menekülhetnek. Ki kellett kapcsolnom a liftet, kiszaladtam a szobából, irány visszafelé, a baloldalon egy nyitott ajtót találtam, a vezérlőszoba volt. Kikapcsoltam a liftet. Segítettem az FBI-os fiúknak, akiket tűz alá vettek a rosszfiúk, majd felmásztam a liftaknában, hogy elkapjam a fő gonoszokat. Egy szellőzőben találtam magam, amikor Amos figyelmeztetett, hogy Winslow-nál van a támogatók listája, ami aranyat ér. A szellőzőből egy hallba, majd egy üvegtetőn át Winslow nyakába ugrottam. Kilőttem, majd elszedtem tőle a kulcsát, és a dokumentumokat. A kulcsával kimentem a folyosóra, az FBI-os fiúk berezeltek, hogy Willard meglógott. Szerencsére nem így volt, Willard be akarta bizonyítani, hogy mekkora hatalma van. A dupla Uzim előtt ugrálva ez nem nagyon sikerült neki.
A dokumentumokból kiderült, hogy hol van a főhadiszállás, a ’Szentély’. Willard szenátor birtokára kellett menjünk.
Willard szenátor birtoka – Szentély
Észrevétlenül be kellett jutnom a Szentélybe, az összeesküvők titkos bázisára. A külső kapun egy álcázott kocsiban megbújva jutottam be, onnan már a fantáziámra volt bízva. Az ösvény az egyik helyen vékonyabbnak tűnt, az őrök lépteit is hallottam. Szétkaszaboltam a növényzetet, így jutottam be az útvesztőnek is beillő kertbe. Körbejártam mindenfelé, az őrökkel hamar lerendeztem, gyorsabban járt a kezem, mint a szájuk, ami jelen esetben hatalmas előnyt jelentett, hisz mindegyiknél rádió volt. Egy szökőkutat, majd a kert következő részében egy icipici kis tavat találtam. A tóban tavirózsák voltak. Beugrottam, és a csatornán át egy kútba úsztam. Itt felkapaszkodtam, ketten vártak, nagyon gyorsnak kellett lennem. A tengert meg szerettem volna csodálni, szerencse, hogy egy kis ösvényen ki tudtam mászni egy szirtre, közvetlenül a tenger mellé. Itt követem a szirtet, átlendültem egy helyen a kampómmal, újabb dzsungel kommandó következett a sövényen át, majd a hatalmas ház környékén mindenkit hatástalanítottam. A ház baloldalán lőszert, meg egyéb okosságokat találtam, a másik oldalán egy kis kápolnát. Amint megláttam, újabb emlékkép ugrott be.
A kápolnát látom, a bozótban lapulok. A Mongúz és még kettő összeesküvő áll a kápolna előtt. A XIII meggyilkolásáról faggatják a Mongúzt, aki váltig állítja, hogy három lövéssel megölte, a többiek azt bizonygatják, hogy a XIII még mindig életben van. A többiek attól tartanak, hogy a hadművelet sikerét is veszélybe sodorhatja a XIII-as, minél hamarabb el kell tenni láb alól.
Beléptem a kápolnába, a falon egy sírfelirat domborodott, azt betoltam, ekkor a padló megmozdult egy helyen. Kiderült, hogy egy titkos lejáratot takar. A kereszt háta mögé osontam, és jól meglöktem. A kereszt leesett, széttörve a titkos lejáratot eltakaró padlót. Szabad volt az út.
Az ajtó mögött éppen eligazítást kaptak az őrök a húszak egyikétől. Megvártam, hogy távozzon, utána belopóztam, és a két őrt eltettem láb alól. Tovább mentem, egy lépcsőházba értem. Itt körben katonák őrjáratoztak, nagyon izgatottak voltak amiatt, hogy a vendégek közül páran hiányoztak. Szép csendben eltettem mindet láb alól. A lépcsők keresztezték egymást, az egyiken lementem egy szinttel lejjebb, ott bementem a baloldali ajtón. A folyosón egy katonát elrendeztem, elvettem a kulcsát. Egy mágneskártyát kellett szereznem, hogy a folyosó végén be tudjak menni az ajtón. A másik lépcsőn felmentem egy szintet, jobbra a folyosó végén kinyitottam a rácsos ajtót az imént sz
