A JoWood eddigi stratégia programjai után, most egy Diablo szerű akciójátékkal próbál híveket szerezni magának. A történet szerint Zax, az úgynevezett „Om” harcosaival kerül összetűzésbe, többek közt azon okból kifolyólag, hogy lemészárolták családját. Ennél bővebben nem kívánok kitérni a sztorira, a játékcél tulajdonképpen úgyis főhősünk bosszúvágyán alapszik.
A grafika igen aprólékos kidolgozása rögtön szemen szúrt. Ez eddig az egyetlen olyan 2/3 dimenziós engine-nel ellátott játék, melyben maximum zoomolás mellé is csak minimális pixeleződés társul. A legjobb példa arra, hogy néha jobb meghagyni a 2D- t, mintsem mindent a 3. dimenzióba ültetni. Az effektek gyönyörűek, a karakterek animált mozgása felülmúlhatatlan. Mindezeken túl rendkívül változatos tájakon bóklászhatunk a továbbjutás reményében, legyen az sűrű erdő, állatok lakhelyeként szolgáló barlangok, havas puszták vagy esetleg földalatti laboratóriumok.
A küldetések sokszínűségére sem lehet panasz. Az egyik pillanatban még lezuhant hajónkhoz keresünk alkatrészeket, a másikban már népeket szabadítunk fel a gonosz keze alól. Emiatt a Zax még kaland kategóriában is megállja a helyét. A történet rengetegszer visszaüt cselekedeteinken, majd hirtelen lineárissá válik, ezek után ismét kettészakad, végül az események idővel összekapcsolódnak és egy csodálatos történetté szövődnek.
Kalandjaink során végig kapcsolatban van velünk Zelon, aki tulajdonképpen űrhajónk vezérlőkomputere. Segítségével, több alkalommal is visszajuthatunk járművünkhöz, ahol feltölthetjük fegyverünket, illetve életerőnket. Továbbá talált, használhatatlan szemétdarabokból új fegyvereket és tárgyakat is kreálhatunk magunknak. Ehhez persze szükségünk lesz némi „ore” –ra, azaz kis fényes kavicsokra, amit minden pályán elszórva találhatunk meg.
A fegyverarzenál kevéske 6 idegenpusztítóban ki is merül. Ennek egy része mindössze egyes alapfegyverek továbbfejlesztett változata. Ráadásul harceszközeink, funkciójukban nemcsak kicsit, hanem egyáltalán nem térnek el egymástól. Nagyjából mindegyik irtásra való. Ellenben kifejezetten dobott a játékélményen a másodlagos tárgyak használata, melyeket jobb klikkel vehetünk igénybe. Ezen tárgyak közt találhatunk taposó aknát, minket fedező mini-légiegységet, illetve szintén fedezésre szolgáló földbe szúrható kütyüt. Az imént említett upgrade-t, az esetek többségében hajónkon végezhetjük el. Egy-egy ellenfél eliminálása után, vagy kék, vagy pedig sárgás fénygömb jelenik meg. Előbbi segítségével fegyverünket tölthetjük fel, míg utóbbi pajzsunkat hivatott növelni. Az ellenfelek száma se nagyon nyűgözött le. Az ellenség túlnyomó többsége robot, és csak kis számban tájhoz kötött organikus lény. A gépi ellenfelek valamilyen lila portálon keresztül érkeznek szemünk elé, majd egy határozott „kill him” felkiáltással törnek életünkre. Érdemes elsőként a portal- vezérlő masinát felrobbantani, ez ugyanis leállítja az átjárót, ezután már csak a megmaradt robotokat kell megsemmisíteni.
Az irányítás kicsit furcsára sikeredett. Nagyvonalakban csak annyi, hogy a kurzormozgató billentyűzettel mozgunk, az egérrel pedig forgolódunk. Ez akcióban elég furcsán néz ki, úgyhogy még a Diablo fanatikusoknak is ajánlott a tutorial. Számtalan hibát találtam a játékban, melyek nagy része valószínűleg a beta verzió sajátosságaiból ered. Többször adódott olyan szituáció, hogy az erdőben bolyongva, véletlenül kimentem a pályáról. Ez meglehetősen idegesítő helyzet, ugyanis nem olyan könnyű megtalálni a visszavezető utat. Mindezek tetejébe, ha éppen sietünk valahova, kifejezetten idegölő hiba. Ezenkívül még persze rengeteg hibával találkoztam, melyek közt volt egészen egyszerű kis beragadás, illetve súlyos fagyás is. Összességében akárhogy is húztam az orrom a grafikán, meg a játékmeneten, jó 3 óra játék után sikerült megbékélnem a hibákkal, a pixelek eltűntek és sikerült szívembe zárni ezt a remek alkotást. Ha álmatlan éjszakákat nem is okoz, de remek szórakozást nyújthat a kikapcsolódásra vágyódóknak.
