Zoo Tycoon vs. Wildlife Park

Rohanó világunk talán egyetlen háborítatlan helye az állatkert: csak úgy árad belőle a nyugalom; ősi hazánkat, a természetet idézi, szinte egy zöld kis szigetet képezve bűzös városainkban. Lenyűgöző állatseregletével mindenkor őszinte csodálkozásra tudja késztetni a kicsik – és persze a nagyok – orcáit, egy kis örömöt csempészve komor világukba. Ám ha jobban a dolgok mögé nézünk, rájövünk, milyen szerencsétlen hely is tud lenni ősi mivoltunkból eredő birtoklási vágyunk burkolt megtestesítője. A fásult tekintettel, enerváltan támolygó állatokon és a nyalókát csak unaloműzésként majszoló kölkökön kívül szinte semmi élményszerű nincs benne – az egész „pillanatot” valószínűsíthetően csupán az állatok iránti gyermeki rajongásunk teszi oly magasztossá. Talán pont ezért vált a Greenpeace-aktivisták kedvelt célpontjává: végül is igazuk van, ha már a romantikusan ismeretterjesztő szerepet sem tudja betölteni, pusztuljon! – természetesen csak a konkurenciáé. 🙂

Merthogy – gondolom, Ti is rájöttetek – a Microsoft Zoo Tycoonjában, illetve a Fishtank Interactive Wildlife Parkjában egy-egy állatkert ügyes-bajos dolgait kell összehangolásra késztetnünk, hogy a betévedő látogatók ne csak egyszeri kuriózumként, hanem egy gyakori visszatérésre érdemes szórakoztatócentrumként kezeljék létesítményünket. Az ebből keletkező pénzmagot igényes koktélpartik rendezése (szigorúan csak PR-szempontból), vagy híres műkincsek megvétele (ezt meg csak a presztízs kedvéért) helyett természetesen birodalmunk továbbfejlesztésébe kell ölnünk, hogy ezáltal még több vendég – illetve ami a fő, a pénze – vándoroljon – kezdetben még – apró parkunkba (persze ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne elszámolni kicsiny irodánk kicsinosítását, esetleg néhány tágasabb helységgel történő kibővítését reprezentatív költség címén. :)) Ehhez először is állataink szállásait kell kialakítanunk, ráadásul mindig az adott jószág kívánalmainak megfelelően (a szükségletekről az adott gondozó tájékoztathat), mert ugyebár egyáltalán nem biztos, hogy egy Szaharából szabadult teve is ugyanolyan kitörő lelkesedéssel fogadja a -30 fokos vízzel teli medencét, mint egy ilyen téren igencsak mazochista pingvin. Ezek után jöhet az infrastruktúra kiépítése (fontos, hogy lehetőleg mindenhová elérjen az aszfaltozott járda, de az se baj, ha többsávos sétálóutcákkal gyorsítjuk fel a forgalmat), majd az étel-italért felelős sarki bódék felállítása (eleinte csak kisebb hotdog-, illetve limonádéárusokat alkalmazhatunk, később azonban gasztronómiai kompozíciók egész tárházát szabadíthatjuk rá a bámészkodókra egy-két igényes étteremhálózattal), ami egyenes arányban hozza magával a szemeteskosarak használatának létjogosultságát is.

 

Tulajdonképpen itt határolódik el a két játék egymástól (ugyanis drága főszerkesztőnk, Bear a minap álnok módon e két, műfajilag teljesen eltérő cikk összegyúrását adta parancsba, és így – eléggé tisztességtelen módon – egy már (doboz)testet öltött játékot /Zoo Tycoon/ és egy még csak futószalag felé tekintgető programot /Wildlife Park/ vagyok kénytelen összemérni). A ZT készítői a Tycoon-programoktól már megszokott menedzselgetős játékmenetnek engedtek teret, míg a WP alkotói inkább a tengernyi jószág – kényszerű – együttélésére, s többnyire ösztön vezérelte magatartásaik reális megjelenítésére helyezték a hangsúlyt. Sajnos így, a ZT tesztelése után azt kell mondanom, látatlanban is a Fishtank emberei döntöttek jobban, ugyanis hiába népesíthetjük be 40 faj képviselőivel állatkertünket, csak elnevezésükben, jobban mondva sorszámukban fedezhetünk fel némi különbséget köztük (Tiger 1, Tiger 2… stb.)… Ezzel szemben a Wildlife Parkban minden egyes állat külön személyiséggel lesz felvértezve: saját gondolataik, önálló reakcióik, elvárásaik fognak az őrületbe kergetni minket – egyszóval porig alázza a Zoo Tycoon egysíkú viselkedésminta-rendszerét… Szinte ugyanez vonatkozik a publikumra is: csak járkálnak fel s alá, néha bekapnak valamit, és időnként egy „Wow!” formájában elsütik teljes szókincsük egyharmadát – a fennmaradó részt pedig anyagcsere-folyamataik utómunkálataikor engedik szabadjára két sóhajtás közepette. Ráadásul, ha a hangulatukon szeretnénk javítani néhány új épület felállításával, hotkey-eket nélkülöző felépítésének köszönhetően mindig végig kell zongoráznunk szinte a teljes menürendszert, ami 3-4 almenü esetében már több mint frusztráló. Az építhető objektumok is főleg csak a funkcionalitás szintjére szorítkoznak, sehol egy elrejtett esztétikai megnyilvánulás, díszítőelem (egyedüli kivétel a szökőkút). A karámokat környező utak végeláthatatlan labirintusait még egy nyomorult boltívvel, vagy kisebb híddal sem válthatjuk fel, ellenben a WP-vel, ahol ezeken kívül a vasrácsok alkotta ketrecekhez akár még természetes anyagokat is felhasználhatunk állataink elkerítésére, szinte egy valódi szafarit idézve birodalmunk szívébe. 

Összegezve az elmondottakat a Zoo Tycoon leginkább a Star Wars: Galactic Battlegrounds-ra emlékeztet: az elején még az újdonság erejével hat (fogjuk rá), de a végére semmi érdekfeszítő dolog nem marad, ami egy kis odafigyelésre tudná késztetni unalomba fulladt tekintetünket; míg a Wildlife Park – a készítők elmondása szerint – furcsamód pont a Roller Coaster Tycoon-hoz fog hasonlítani. Ott ugyanis az élményt leginkább nem a vidámparkunk üzemeltetése, hanem a hullámvasutak készítése, sínpárjainak megkomponálása, illetve kipróbálása jelentette – a különbség csak annyi, hogy a sajátságos járműveket itt a különféle élőlények fogják helyettesíteni. Ugyan még itt sem próbálhatjuk ki az állatokat (na nem, ennyire perverz még én sem vagyok!), de viselkedéskultúrájukkal – ha a fentiek bebizonyosodnak – talán még e hibrid irományon túl is sajtótörténelmet tudnak írni.

A Sim-széria talán legnagyobb ellenfeleként számontartott Tycoon-sorozat elsőszülötte a ’90-es évek környékén Sid Meier bábáskodása nyomán látta meg a napvilágot Railroad Tycoon címmel, hogy egy fiktív város, illetve ország közlekedési hálózatának kiépítését adja a kezünkbe zsúfolt pályaudvarok és – először legalábbis – lerobbant vasúti kocsik közepette. Azóta – a szemfüles üzletpolitikának köszönhetően – számos területet meghódított a Tycoon-univerzum: többek között elmerülhettünk az olajtermelés, illetve -finomítás rejtelmeiben (Oil Tycoon), betekintést nyerhettünk egy repülőtér laikus szemmel átláthatatlan rendszerébe (Airline Tycoon), Bigyó felügyelőt megszégyenítő kütyüket alkothattunk (Gadget Tycoon), sőt, félcsövek és korlátok bonyolult kombinációival akár a magunk deszkás paradicsomát is megteremthettük (Ultimate Skate Park Tycoon). Természetesen itt még korántsem tekinthetjük befejezettnek a sorozatot, a közeljövőben megjelenő Casino Tycoon és a politika csúf intrikáit ábrázoló Political Tycoon még egy sor Tycoon-játékot vetít előre…