További retro hírek, érdekességek és letöltések: www.retrotime.hu
Kezdjük az ismerkedést a ZX80-nal, melyből nagyon kevés példány maradt fent, így igencsak rare cuccnak számít a gyűjtők körében. Clive Sinclair 1980-ban a sikeres MK-14-es prototípus (mely csak egy hexadecimális billentyűzetet tartalmazott) után vágott bele a gép elkészítésébe. A célkitűzés az volt, hogy a hobbi számítógépeseknek készüljön egy gép, mely 100 font alatti árával elérhető legyen mindenki számára. A gép tervezésénél az ergonómiai szempontok nem igazán játszottan nagy szerepet, a sokáig favorizált membrános billentyűzet nagy primitív volt a korszakban épített hasonló gépekhez képest, de már ekkor is az egyszerűség volt a legfontosabb célkitűzés. A legnagyobb gondot a későbbiekben az 1 Kbyte-ban maximált memória kapacitás okozta, evvel nem sok mindent lehetett kezdeni (bár még én is jókat játszottam 1k-ban a régi szép időkben J). Ehhez képest a gép 4Kbyte ROM-ot kapott, ebben foglalt helyet a gép lelke az operációs rendszer, az editor és a Basic interpreter, mely bátran kijelenthetjük, hogy sokáig az egyik legfejlettebb volt abban az időben. A központi porcesszor (ZILOG Z80A – 1 Mhz) nagyon sokáig meghatározta a Sinclair gépeket és a mai napig képes meglepetéseket okozni, mint azt egy-két retro partyn volt alkalmam személyesen is megtapasztalni. A gépből 70000 darabot értékesítettek kevesebb, mint 1 év alatt, ami hatalmas eredménynek számított akkoriban és megteremtette az alapjait a fejlődésnek, mely 1981-ben bekövetkezett a Sinclair Computers Ltd. megalakulásával és a ZX-81 megjelenésével.
Több lényeges újítást is tartalmazott a gép. Ilyenek voltak a lebegőpontos számolás bevezetése, a kazetta és drive kezelés bevezetése és a printer kezelés. A gép már 8k ROM-mal büszkélkedhetett, mely 30 új fonkciót is tartalmazott. A tömeggyártásnak és az egyszerűsítéseknek köszönhetően a gép 30 fonttal olcsóbb lett a ZX-80-nál, jól mutatja pl. a központi chip-ek számának 21-ről 4-re való mérséklése a tervező munka érdemeit. Az új gép új kinézetet kapott, a kicsit órmótlan házat leváltotta a nagyon is jól ismert áramvonalas fekete doboz. A billentyűzet nem igen változott a jól bevált” membrános megoldás maradt, ami kétség kívül praktikus volt (pl a szennyeződések szempontjából), de használni igen körülményes volt. A gépben található basic is sokat fejlődött hegyekben érkeztek az új utasítások és függvények: ASN, ACS, ATN COS, EXP, INKEY$, PI, SGN, SIN SQR, INT, LEN, LN, TAN, VAL, <=, >=, < >, COPY, DIM A$, FAST, FOR … TO … STEP, LLIST, LLIST n, LPRINT, PAUSE, PLOT, PRINT AT, PRINT TAB, SCROLL, SLOW, UNPLOT. Persze ezek között akadt egy-két nem igazán használható is, de hát ki törődött abban az időben ilyen apróságokkal. Érdekes módon a fejlesztésnek áldozatul esett egy függvény, mely a TL$ névre hallgatott és a stringek első karakterét vizsgálta, hogy az minusz-e. Belekerült a lehetőségek közé a SLOW/FAST mód is, mely arra volt hivatott, hogy lekapcsolja a képernyőfrissítést és ezáltal növekedjen a számítási potenciál. A látszat ellenére ez tényleg sokat számított, gyakran éltek is vele a programozók. A negyedik chip egyébként a sejthető Z80A (már 3.5Mhz), a ROM és RAM mellett egy speciális Ferranti chip volt. A kibővített periféria kezelésből már sejteni lehet, hogy a gép igencsak díszíthető volt mindenféle kütyüvel. Ezek között azért találunk igazi érdekességeket is, hiszen ki sem nézné a gépből az ember, hogy 3.5 floppy, külső billentyűzet, nagyfelbontású grafikus kártya, RS232 és Centronics interface is megtalálható volt a választékban. Persze leginkább a 16 vagy 64k-s bővítőre volt szükségünk, hiszen az alapgép 1k-ja (mely valójában inkább 900 byte volt !!!) igazából tényleg kínszenvedés volt. Én is egy 16-k bővítővel nyomultam, de kemény kontakthibák nehezítették életemet, így hamar belejöttem a basic mellett a szitkozódás fortélyaiba is. A gépet a Timex Comrporation angliai gyárában készítették és az USA-ban Timex Sinclair 1000 néven forgalmazták.
